A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig – I rész

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
3316
Nyomtasd
Dátum: 2013-05-27 Küldd tovább
  Letöltés

Nero halálával (68) a Iulius-Claudius-dinasztia kihalt. A polgárháború után egy másik uralkodócsalád, a Flaviusok kezébe került a hatalom, és ezzel kezdetét vette a római birodalom második korszaka. A Flavius-dinasztia első császára Vespasianus volt (Nero őt bízta meg 66-ban a júdeai felkelés leverésével); fia, Titus hadjáratainak színtere főleg a Kelet volt, a művészet és különösen az építészet klasszikus földje; míg a harmadik Flavius, Domitianus hosszú uralkodása alatt fényűző épületek egész sorával gazdagította Rómát.

A Flaviusok által emeltetett épületek főleg Nero palotájának, a Domus Aureának a helyére kerültek. Nero életének utolsó éveiben fantasztikus építészeti ötletekkel állt elő. Tóvá alakíttatta például az Esquilinus és a Caelius két dombja közti völgyet, a patríciusok által lakott dombok területének jelentős részét pedig kisajátította, hogy ott építtesse fel palotája újabb szárnyait. A Flaviusok a köz hasznára fordították Nero elhagyott, romos épületeit, a Palatinusnak azon a felén pedig, ahol a Domus Aurea állt, egy új, kisebb császári palotát emeltek, csaknem kizárólag fogadások tartására.

Nero kertjeinek és hatalmas szobrának, latinul colossusának a helyére került a Vespasianus és Titus által emeltetett Amphitheatrum Flavium, vagyis a Colosseum. Elliptikus küzdőtere kiválóan megfelelt a gladiátorok és a vadállatok viadalának rendezésére. Az amfiteátrumot eredeti római épülettípusnak tartják. A görögöket hidegen hagyták a gladiátorküzdelmekhez hasonló szórakozások, az amfiteátrum mint épületforma azonban mégis a görög színház származéka: nem más, mint két összekapcsolt színház. Az új épülettípus lépcsősorai tehát teljesen körbeveszik a küzdőteret, és több emeletre oszlanak.

Az épület négyszintes; a legfelső szintet fal veszi körül. A Colosseum csaknem kizárólagosan faragott kövekből épült, de a boltívek kötőanyaga már habarcs. Az emeletekre vezető lépcsők a földszint monumentális oszlopcsarnokából indultak. Ötletes elrendezésük révén a kb. 40-50 000 néző néhány perc alatt elhagyhatta az épületet. A Flavius-amfiteátrum külsőleg a. Marcellus-színház monumentális típusát követi. Mint azt, ezt is három építészeti rend elegáns egymásra helyezése élénkíti: alsó szintjén dór, a másodikon ión, a két felsőn pedig korinthoszi féloszlopok, illetve pilaszterek veszik körül. A három alsó szintet íves nyílásokkal tagolták, ami által a hatalmas tömegű építmény könnyedebbnek tűnik.

A Colosseummal szemben, és azzal mintegy ellentétet alkotva, egy kecses diadalív emelkedik: Titus zsidó háborújának emlékműve. Valószínűleg Domitianus uralkodása alatt fejezték be, és mivel a terep egy kiemelkedő pontján áll, szerencsés elhelyezése révén a Forum Romanum valóságos bejárati kapujának tűnik. A kisméretű, rendkívül egyszerű vonalú diadalív szerénysége ellenére egy jelentős eseményre emlékeztet: 70-ben a rómaiak a lázadó Jeruzsálemet nagy erőfeszítéssel elfoglalták és elpusztították. Egy évvel később Vespasianus és Titus a győzelem megünneplésére közös diadalmenetet tartott. A diadalív külső díszítését mindössze architektonikus elemek és a frízen és a kapunyílás felső sarkaiban néhány dombormű képezi, a kapu belsejében lévő két relief viszont a kor római művészetének legeredetibb alkotásai közül való. Mindkettő a történeti relief már ismert típusához tartozik. Az egyiken a győzelmi menetet látjuk a Victoria által megkoszorúzott császár négylovas kocsijával, allegorikus alakokkal.

A másik relief a diadalmenet egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja: egy csoport szolga győzelmi trófeaként a jeruzsálemi templom kincseit viszi a vállán. Láthatjuk az asztalt, amelyre az áldozati kenyereket tették ki, a zsidó vallás szent edényeit és harsonáit, és végül azt a hétágú gyertyatartót, amelyet olyan pontosan ír le Josephus Flavius: a középső törzsből kihajló karok meggörbülnek, és egyazon magasságig nyúlnak fel. A két dombormű külön érdekessége az előtérben elhelyezkedő alakok rendkívül plasztikus kidolgozása, amelyet a művész a háttérben lévők lapos reliefjeivel kombinált; az előtér és a háttér közötti eltérés a távlat rendkívül hű benyomását kelti. Ez a jellegzetes eljárás még alig érzékelhető az Ara Pacis domborművein, és még kevésbé a Parthenón frízén, ahol az alakok mind ugyanabban a síkban jelennek meg. Az új technika először a hellénisztikus korban jelentkezett, de teljesen csak a római művészetben, mégpedig a Flaviusok korának alkotásaiban fejlődött ki. Titus diadalívének domborművei nyilván festve voltak, és a különböző színek még inkább hangsúlyozták perspektivikus hatásukat. Ezek a művek azt a régi elméletet is cáfolják, amely szerint a császárkori Róma művészete egyhangú, és csak görög motívumokat ismétel.

Egy Constantinus által emeltetett, de régebbi anyagokat felhasználó diadalív falaiba illesztve fennmaradt néhány, a Flaviusok korából származó medalion. A kör alakú reliefek vadász- és áldozati jeleneteket ábrázolnak. Ma még nem tudjuk, eredetileg milyen építményt díszíthettek. Sokáig általános volt az a feltételezés, hogy Traianus vagy esetleg Hadrianus egy diadalívéről származnak, sőt, az ábrázolásokon felismerni vélték Hadrianus családtagjait is. Újabban azonban a Flaviusok korára teszik a reliefek keletkezési idejét. Kidolgozásukban az Augustus kori klasszicizmus a térbeli ábrázolással egészül ki.

A Flavius-ház építtette a Titus thermái néven ismert fürdőt. Domitianus tiszteletére lovas szobrot állítottak a Forumon. Helyreállították a capitoliumi templomot, és az Esquilinuson családi temetkezőhelyet, pantheont emeltek.

Az építkezések a hispániai ltalicában született Traianus hosszú és dicsőséges uralkodása alatt folytatódtak. Előzőleg a rövid ideig hatalmon lévő Nerva egy új császárfórumot emeltetett, amelynek jelentős maradványai ma is láthatók. Nerva fogadott fia, Traianus, uralkodásának húsz éve alatt (98-117) az egész birodalmat és elsősorban Rómát fényűző épületekkel gazdagította. Traianus kora a római művészet nagy kiérlelődésének kora volt, s a további fejlődés már a késő antik kora középkori művészet kialakulását segítette elő. A Traianus idején létrehozott alkotások egyik jellegzetes példája az a beneventói (Beneventum) diadalív, amely a Brindisibe (Brundisium) vezető út elején emelkedik.

apollodoros

Traianus beneventói diadalíve 114-ből, valószínűleg Appollodórosz tervei szerint épült.

A 114-ben készült építmény az atyai gonddal uralkodó nagy császárnak állít emléket. A diadalív feliratán már szerepel a jelző, amelyet a szenátus adott neki: optimus, vagyis a legjobb. A külső falfelületeket és az ív belsejét díszítő domborművek a tökéletes uralkodót, az igazságos kormányzót állítják elénk, aki egyben a birodalom minden polgárának atyja is. Míg római fórumának reliefes oszlopán. Traianus személyesen vezet hosszú hadjáratokat a barbárok ellen, a beneventói diadalíven a béke időszakaiban láthatjuk; nem fáradhatatlan hadvezérként, hanem legfőbb tisztségviselőként, akinek isteni eredetű kormányzata áldást hoz a gondjaira bízott hatalmas területekre. A diadalív attikájának, felső szegélyének bal sarkában egy domborművön a három capitoliumi istenséget, Iuppitert, Iunót és Minervát látjuk, amint Traianus javára lemondanak a Róma fölött gyakorolt védnökségükről. A beneventói diadalív többi reliefjén a császár földet oszt a veteránoknak, kiváltságokban részesíti a tartományokat, vagy a kereskedők küldöttségét fogadja. A jelenetek hátteréből a kikötők helyi istenségei figyelik attribútumukkal az uralkodó nagylelkűségét.

A Traianus atyai gondoskodásának emléket állító reliefek közül az a kettő a legérdekesebb, amelyik az ív belsejét díszíti. Az egyiken a császár áldozatot mutat be, hogy újabb békés korszak vehesse kezdetét. A másikon a római nép családias közvetlenséggel veszi körül Traianust, és jótéteményeiért, a szegény gyermekek támogatásáért hálásan ünnepli. A szegények vállukra emelve mutatják gyermekeiket a császárnak, és az uralkodó áldóan nyújtja feléjük kezét.

Traianus katonai erényeinek a dicsőítésére, a parthusok és a dákok elleni hadjáratainak emlékére a Capitolium lábánál épült fel a császár fóruma. A munkálatokat vezető építész a szír, damaszkuszi Apollodórosz volt, és irányítása alatt nyilván sok kiváló szobrászművész dolgozott, akik a monumentális teret nagyszerű domborművekkel és mellvédekkel díszítették. Traianus fórumáról rengeteg töredék került Róma különböző templomaiba és múzeumaiba; ilyen például a Santi Apostoli-templom sasa, vagy a Constantinus-diadalívet díszítő két másik medalion.

A Forum Traiani együttese szinte keletiesen monumentális volt. A tulajdonképpeni fórumot alkotó, oszlopokkal szegélyezett térre egy diadalíven át lehetett belépni. A tér közepén a császár lovas szobra állt. Az udvar széleihez egy-egy félkör alakú építmény csatlakozott, a diadalívvel szembeni oldalát pedig a Basilica Ulpia öthajós, kétapszisos épülete zárta le. A bazilika mögött két könyvtár kapott helyet, és a köztük nyíló udvaron állt Traianus győzelmi oszlopa. Az oszlop alapjában található sírkamra, amely valaha az uralkodó szarkofágját őrizte, ma üres. Az oszlop mögött a császár temploma magasodott. Ez az egész együttes még érintetlenül állt a barbár betörések korában.

Traianus fóruma igen töredékesen maradt fenn. Szinte csoda, hogy áll a császár sírja fölé emelt oszlop, azzal a spirálisan rátekeredő domborműszalaggal, amely a Duna-vidéki hadjáratokat örökíti meg. Raffaello és Michelangelo mintha erről a reliefről merítették volna stílusuk monumentalitását. Az utóbbi mondta Tiziano egy kompozíciójával kapcsolatban, hogy a velenceiek sosem fognak igazán tökéletes műveket alkotni, mert nincs egy olyan Traianus-oszlopuk, mint a rómaiaknak.

Az oszlop kocka alakú talapzatát háborús trófeák reliefes ábrázolásai borítják. Az egyszerű bázis után kezdődik a domborműszalag spirálja, amely lépésről lépésre örökíti meg a nagy uralkodó hadjáratait. Az események ábrázolása rendkívül részletes, hiszen Apollodórosz elkísérte a császárt hadjárataira, sőt ő irányította a híres dunai hídverést. Könnyen elképzelhető tehát, hogy még a terepviszonyok ábrázolása is valós, és az alakok között sok a tényleges képmás. Hogy mennyire lehetnek hűek ezek a portrék, arra az uralkodó ábrázolásaiból következtethetünk, aki nem kevesebb, mint hetvenszer van jelen az oszlopra csigavonalban felkúszó frízen.

Az egyes jelenetek megszakítás nélkül követik egymást; a csaták és a cselekmény különböző állomásait nem fogják körül keretek. Mégis, az alakok csoportosítása olyan ügyes, hogy könnyű különválasztani a képek értelmét. Ugyanaz a folyamatos stílus ez, amelyet majd a keresztény művészet is átvesz. A Traianus-oszlop hatalmas fríztekercse nem más, mint a hadjáratok képes krónikája, egy márványba vésett könyv. Illusztrációi néha rendkívül realisták, de az is érzékelhető, hogy a rómaiak szoros kapcsolatba kerültek azokkal a “barbár” népekkel, amelyeknek a szelleme majd a középkort élteti. Fájdalmas arckifejezésű barbárok csoportjai tárgyalják az események menetét, a küzdelemből asszonyaik is kiveszik részüket, Decebalus, a dákok királya pedig nagy ellenfélként jelenik meg, és halála is hősies.

Más jelenetek a béke időszakait ábrázolják: a barbárok vezérei hódolnak a császárnak, és ő kegyesen magához engedi a legyőzötteket. Látunk mozgalmas tábori képeket, a római katonai életből ellesett, valósághű pillanatokat. De a kiterítve több mint kétszáz méter hosszú frízen a mindig jelenlévő Traianus a cselekmény főhőse. A nehéz pillanatokban ő hoz segítséget, személyesen vezeti a menetet, irányítja az építkezéseket, egyszerű katona módjára vesz részt a csatákon.

Traianust a szintén hispániai Hadrianus követte a császári trónon. A 117-től 138-ig uralkodó Hadrianus az építészet szerelmese volt. Fennmaradt róla, hogy ő maga készítette az uralkodása alatt emelt legjelentősebb épületek terveit, és kivitelezésükben is részt vett. Egy domborművön Venus és Roma – töredékesen fennmaradt templomának felszentelési szertartásán látjuk. Az épület kettős templom volt, homlokzatain tíz-tíz oszloppal. Mindkét cellája közepén apszissal zárult, ezekben állt Venus, illetve Roma szobra. A cellák különlegessége a kazettás dongaboltozat volt; az apszisokban még ma is látni a stukkóval díszített kazettákat. Az épület kétségtelenül nagyszerű lehetett, bár a hagyomány szerint Apollodórosz tett néhány nem éppen dicsérő megjegyzést, amikor megkapta a császár tervét és azt a levelet, amelyben Hadrianus kikérte véleményét a tervezett új templomról.
Hadrianus kezdeményezésére sok templomot emeltek a keleti tartományokban és Egyiptomban is. Az uralkodó sokat utazott, kifinomult érzékkel szemlélte a távoli tartományok monumentális épületeit, majd megpróbálta utánozni őket Rómában. Görögország iránti vonzódását ma is tanúsítja Athénban a Hadrianus-ív, amely annak az új városnak lett a kapuja, amelyet a császár az akkor már teljesen jelentőségét vesztett régi Athén mellett kezdett felépíteni.

Hadrianus Róma közelében, Tiburban épített nagyszabású villáján érezhető vonzódása az egzotikumhoz; egyes részei egyenesen egyiptomi, illetve keleti stílusúak. A Hadrianus-villa maradványai még romjaiban is hatalmasak, a stukkórétegtől megfosztott boltívek óriási tereket fednek. A villa területén könyvtárak, színházak, fürdők, vendégházak, latin és keleti isteneknek szentelt templomok álltak, tele szobrokkal és a legkülönbözőbb műtárgyakkal. A római és más múzeumok jó néhány szoborkincse a Villa Hadrianá rommezőjéről származik. A Traianus hadjáratai után beköszöntött viszonylag békés időkben Hadrianus császár ebben a palotában gyűjtötte össze az ókor sok remekművét vagy ezek hű másolatait.Hadrianus uralkodásának idején a klasszikus stílus akadémikus felélesztése figyelhető meg. Ekkor indult meg a nagy jövőjű szarkofágok tömeges készítése. A klasszicista -természetesen itt nem olyan értelemben használatos a fogalom, mint majd a barokkot, rokokó követő időszakra vonatkozóan – kifejezés mód mellett megfigyelhető az emberkép átalakulása, mely később azt eredményezte, hogy a testi létezést alávetették a szellemiség kifejezésének. Ilyen pl. a szemcsillag jelölése a Hadrianus-kor szobrain. A császár nagy építkezései közül azok a legjelentősebbek, amelyek a damaszkuszi Apollodóros tevékenységével függnek össze. Ilyen pl. a Pantheon.

panthefo

 Keresztény templommá alakítva, de épp ezért tökéletesen megőrzött állapotban maradt ránk Róma ezen híres épülete, melyet Hadrianus idején átépítettek. A mellette található, régebbi, Agrippa-féle thermák hátsó traktusából az ásatások padlómaradványokat hoztak a felszínre. A Pantheon 16 sima törzsű korinthoszi oszloppal díszített előcsarnoka valószínűleg azonos Agrippa fürdőjének előcsarnokával; ezért is hagyta meg Hadrianus a bejárati homlokzat frízén Augustus hadvezérének a nevét. A kerek belső terem és a hatalmas kupola viszont a jelek szerint Hadrianus korában épült, valószínűleg Apollodórosz irányítása alatt. A kupola félgömbjének tetején kerek nyíláson hatol be a fény. A kupola az ókori építészeti technika csodája. A Pantheon megoldásaiból sokat tanultak a reneszánsz építészei. Brunelleschi a Pantheont követve tervezte meg a firenzei dóm kupoláját, és fennmaradt Raffaello néhány finom vázlata, amelyet a római épületről készített. A Pantheon padlóját ma is az eredeti márványlapok burkolják, de a boltozat kazettáinak stukkódíszítése lehullott. Amikor 609-ben keresztény templommá alakították, az eredeti falfülkékből oltárok lettek. Máig meglévő, ókori bronzkapuja valamikor nyilván aranyozott volt, mint ahogy színes festésben ragyogtak az oszlopcsarnok reliefjei is.

 

 

A tétel második része: Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig II. rész

A tétel harmadik része: Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az antik Róma – Az etrusz művészet és Róma művészete a Iulius- Claudius-dinasztia kihalásáig (i. sz. 68) – I. rész

Az etruszkoktól a Iulius-Claudius dinasztia kihalásáig (i. sz. 86)  Építészet,...

Close