A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Madách Imre élete, munkássága, Az ember tragédiája

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
2796
Nyomtasd
Dátum: 2010-07-03 Küldd tovább
  Letöltés

1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován vagyonos középnemesi családban. Négy testvére volt. 1842 –ben jogi diplomát szerzett. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek. Bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve. A centralisták a polgári átalakulást, a polgárosodást felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében. Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzősségről, de továbbra is jelentek meg cikkei a Pesti Hírlapban. Madách betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. A családban sorozatos tragédiák történtek. Forradalmárok rejtegetése miatt feljelentették. 1862-ben jelent meg Az ember tragédiája. Ez a mű egy kérdésre keresi a választ: “Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?” Műfaja szerint drámai költemény. A Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjai sorába választotta. 1860-61-ben ismét bekapcsolódik a politikába, Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861-ben a pesti országgyűlésen a radikálisabb határozati párthoz csatlakozott. 1864-ben Alsósztregován halt meg.

Az ember tragédiája című művét 1859-60-ig írta, majd 1862-ben jelent meg. Ez az időszak írói sikereinek időszaka, ekkor írja három főművét: A civilizátort (1859), Az ember tragédiáját (1859-1860) és a Mózest (1860-1861).

A műnek több műfaji meghatározása is létezik, műfaja nem határozható meg egyértelműen: drámai költemény, lírai dráma, világdráma, az emberiség költeménye. Az ember tragédiája című lírai dráma keletkezési ideje is sokat elárul a keletkezés körülményeiről: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg Madách. A mű ellentmondásossága, következetlensége, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék, melyhez Madách is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában. Madách Imre visszahúzódó alkat volt, sok egyéni tragédiája miatt. Személyes csalódások érték ekkor Madáchot, melyek növelték kétségbeesését. A legnegatívabb tapasztalata a nőkkel volt, házassága felesége hűtlensége miatt tönkrement, így egyedül kellett nevelnie 3 gyermekét. Ez tükröződik A Férfi és Nő című korai darabjában, melyben nőgyűlöletének ad hangot.

A másik negatív élmény a szabadságharc bukása volt, melyben a nemzet kudarca mellett szembe kellett néznie családtagjai halálával is, nővérét és családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből is. Ennek megfelelően szokás Az ember tragédiáját „emberiség-költeményként” is bemutatni. A különböző részletekben felfedezhetjük a szerző magánéletében felmerülő kérdések megválaszolására való törekvést, de a dráma többek között olyan nagy és általános kérdések, problémák megoldására is törekszik, mint például van-e értelme és célja az emberi létnek, van-e fejlődés, tökéletesedés, kiteljesedés. Az egyes színek részproblémákra világítanak rá, elsősorban az egyén és a közösség viszonyára, a férfi és a nő kapcsolatára, valamint arra is keresi a választ, hogy van-e megoldása a determinizmus és a szabad akarat élesedő problémájának. Az ember tragédiájában rengeteg irodalmi-művészeti alkotás hatása fedezhető fel. A legnyilvánvalóbb a bibliai teremtéstörténet és Dante Isteni színjátéka.

Közvetlen előzménynek tekinthetjük Vörösmarty Csongor és Tündéjét valamint Goethe Faustját. Ezek mellett még megtalálhatjuk Milton Elveszett Paradicsom-áriak, Shelley A megszabadított Prométheuszának, és Byron két költeményének, a Manfrédnak és a Káinnak a hatásait is. A korban virágzó eszmeáramlatok, mint a pozitivizmus, a biológiai determinizmus vagy épp a hegeli dialektika, mind nyomot hagytak a műben. A frenológia, mely szerint a gyermek koponyájából kell eldönteni későbbi munkáját, valamint az antrópia elmélet, amely a Nap kihűlését és a Föld elpusztulását jósolja. A mű szerkezete keretes, 15 színből áll. A mű a hegeli dialektika modelljének megfelelően felvet először egy tézist, majd rá következik az antitézis, mely a tézis cáfolata, és ezen egymásutániságban végül elérkezik a pozitív értékeket képviselő szintézishez. Ez a folyamat az első prágai színig figyelhető meg, utána szétzilálódik. A történelmi színek során Ádámban megfogalmazódik egy-egy nagy eszme, később ugyan csalódottan kényszerül elfordulni ennek megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrása lesz.

Mivel a Tragédia Ádám lélektörténete is, az egyes színek nemcsak eszméket, hanem általános emberi törekvéseket is illusztrálnak, amilyen pl. a hedonizmus. A 4. színben, az első történelmi színben Ádám egy egyiptomi fáraó, minden hatalom az övé, de mégsem boldog. Az életben semmiért sem kellett küzdenie. Hallhatatlanságát akarja megvalósítani. Rabszolgákkal gúlát építtet magának, azt gondolja, így legyőzheti a halandóságot. Dicsőségért szomjazik. Mindezek mellett nem hallja a nép javát. Éva teszi érzékennyé erre, hatására megszünteti a zsarnoki hatalmat. A szín végén megszületik a szabadság eszme. Az athéni színben a szabadság-eszme torz megvalósulása taszítja a lelkesült Ádámot csalódásba. A nép ki van szolgáltatva gyáva és jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A félrevezetett tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s halálra ítéli szabadsága védelmezőjét, Miltiadészt, a perzsa háborúk hősét. Ádám belátja az eszme bukását. Éva korábban kész lett volna elátkozni férjét, most azonban átkozza, hogy Miltiádész miért nem fordult hadával a „bűnbarlang” ellen. Ádám a csalódástól menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban keres feledést. Megtagad minden eszmét. A római szín egy életformát ábrázol. Eszme híján a közösség széthullott. Ádám nem leli örömét a bor és kéj mámorában. A pestisjárvány és a barbárok pusztítása véget vet ennek. Péter apostol szavaiban egy új eszme, a szeretet és testvériség jelenik meg. A középkori színben Konstantinápolyban újabb vereségek következnek Ádám életében. Ádám Tankréd lovagként van jelen, így szerelem fűzi a kor Évájához, Izórához. Ádám egy győztes hadjáratból hazaérkezve Bizáncban szeretne szállást kérni. A polgárok elhúzódnak, attól tartanak, hogy Tankréd eretnek. Fanatikus szerzetesek és elvakult eretnekek egymást gyalázzák. Eltorzult a testvériség-eszme. A lovagi ideálok is kiüresedtek, Évától az apácazárda választja el. Ádám másodszor szenved csalódást, nem akar többé semmiért sem lelkesedni.

Az első prágai színben a középkor alkonyán vagyunk, a bomló feudalizmus világában. Eszménytelen világ, akárcsak a római. Ádám szemlélő hős lesz. A nyugalmat a reneszánsz tudós alakjában reméli megtalálni. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia, haszontalan időjóslást kénytelen készíteni. Felesége, Éva hűtlen lesz hozzá, anyját boszorkánysággal vádolják meg. Éva jelleme itt is a legösszetettebb, gyengédség, kacérság egyesülnek benne. A csillagász otthonába is betört a romlott kor, nem találta meg a „pihenést”. Ádám a bor mámorában egy szebb jövőről álmodik, mely szembe mer nézni „az elvakult lomokkal”. Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban. Legelső szavai: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”. A korábban megszületett eszmék itt együttesen öltenek testet. Ádám újra cselekvő hős. Éva két alakban is szerepel itt. A büszke márkinő felkelti Dantonban a letisztultabb érzelmeket, a forradalomnőtől viszont elfordul. Megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. A párizsi nép vérengző, de nem aljas és megvásárolható. A forradalom  menete elsodorja Dantont. Ádám sorsa itt is a bukás, de lelkesülten ébred álmából. A szín álom az álomban. Madách így teszi lehetővé a történeti színek szerkesztő elvének következetes érvényesülését, miszerint Ádámnak minden színben csalódnia kell. Egyben ez az egyetlen szín is, melyet a kételyben diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. A jövőből Prágába visszatért Ádám rajongással emlékezik a forradalomra és bizalommal tekint a jövőbe. A tanítvány-jelenetben Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről. Szellemi önállóságra buzdítja. Saját ars poeticájaként hirdeti meg a romantika programját.

Ádám álmából fölébredve, s a XIV. szín rettenetétől vezérelve a végső megoldáshoz, az öngyilkossághoz akar menekülni. Éva anyasága értelmetlenné teszi tettét. Ádám az Úrhoz fordul kérdéseivel: van-e értelme az emberi életnek és küzdésnek, alakítható-e az emberi élet és történelem, vagy csupán a kör-körösség értelmetlenségét szenvedjük végig. A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Jókai Mór élete, munkássága, Az aranyember

1825-ben született Révkomáromban, nemesi, értelmiségi családban. 1831-ben kezdi elemi iskoláit....

Close