Madách Imre munkássága
A mű felépítése
A mű szerkezete keretes, 15 színből áll. A mű a hegeli dialektika modelljének megfelelően felvet először egy tézist, majd rá következik az antitézis, mely a tézis cáfolata, és ezen egymásutániságban végül elérkezik a pozitív értékeket képviselő szintézishez. Ez a folyamat az első prágai színig figyelhető meg, utána szétzilálódik. A történelmi színek során Ádámban megfogalmazódik egy-egy nagy eszme, később ugyan csalódottan kényszerül elfordulni ennek megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrása lesz.
Az ember tragédiájában megjelenő eszmék
Mivel a Tragédia Ádám lélektörténete is, az egyes színek nemcsak eszméket, hanem általános emberi törekvéseket is illusztrálnak, amilyen pl. a hedonizmus.
A IV. színben, az első történelmi színben Ádám egy egyiptomi fáraó, minden hatalom az övé, de mégsem boldog. Az életben semmiért sem kellett küzdenie. Hallhatatlanságát akarja megvalósítani. Rabszolgákkal gúlát építtet magának, azt gondolja, így legyőzheti a halandóságot. Dicsőségért szomjazik. Mindezek mellett nem hallja a nép javát. Éva teszi érzékennyé erre, hatására megszünteti a zsarnoki hatalmat. A szín végén megszületik a szabadság eszme.
Az athéni színben a szabadság-eszme torz megvalósulása taszítja a lelkesült Ádámot csalódásba. A nép ki van szolgáltatva gyáva és jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A félrevezetett tömeg nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála, s halálra ítéli szabadsága védelmezőjét, Miltiadészt, a perzsa háborúk hősét. Ádám belátja az eszme bukását. Éva korábban kész lett volna elátkozni férjét, most azonban átkozza, hogy Miltiádész miért nem fordult hadával a „bűnbarlang” ellen. Ádám a csalódástól menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban keres feledést. Megtagad minden eszmét.
A római szín egy életformát ábrázol. Eszme híján a közösség széthullott. Ádám nem leli örömét a bor és kéj mámorában. A pestisjárvány és a barbárok pusztítása véget vet ennek. Péter apostol szavaiban egy új eszme, a szeretet és testvériség jelenik meg.
A középkori színben Konstantinápolyban újabb vereségek következnek Ádám életében. Ádám Tankréd lovagként van jelen, így szerelem fűzi a kor Évájához, Izórához. Ádám egy győztes hadjáratból hazaérkezve Bizáncban szeretne szállást kérni. A polgárok elhúzódnak, attól tartanak, hogy Tankréd eretnek. Fanatikus szerzetesek és elvakult eretnekek egymást gyalázzák. Eltorzult a testvériség-eszme. A lovagi ideálok is kiüresedtek, Évától az apácazárda választja el. Ádám másodszor szenved csalódást, nem akar többé semmiért sem lelkesedni.
Az első prágai színben a középkor alkonyán vagyunk, a bomló feudalizmus világában. Eszménytelen világ, akárcsak a római. Ádám szemlélő hős lesz. A nyugalmat a reneszánsz tudós alakjában reméli megtalálni. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia, haszontalan időjóslást kénytelen készíteni. Felesége, Éva hűtlen lesz hozzá, anyját boszorkánysággal vádolják meg. Éva jelleme itt is a legösszetettebb, gyengédség, kacérság egyesülnek benne. A csillagász otthonába is betört a romlott kor, nem találta meg a „pihenést”. Ádám a bor mámorában egy szebb jövőről álmodik, mely szembe mer nézni „az elvakult lomokkal”.
Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban. Legelső szavai: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!”. A korábban megszületett eszmék itt együttesen öltenek testet. Ádám újra cselekvő hős. Éva két alakban is szerepel itt. A büszke márkinő felkelti Dantonban a letisztultabb érzelmeket, a forradalomnőtől viszont elfordul. Megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. A párizsi nép vérengző, de nem aljas és megvásárolható. A forradalom menete elsodorja Dantont. Ádám sorsa itt is a bukás, de lelkesülten ébred álmából. A szín álom az álomban. Madách így teszi lehetővé a történeti színek szerkesztő elvének következetes érvényesülését, miszerint Ádámnak minden színben csalódnia kell. Egyben ez az egyetlen szín is, melyet a kételyben diadalmaskodó bizakodás hangjai követnek. A jövőből Prágába visszatért Ádám rajongással emlékezik a forradalomra és bizalommal tekint a jövőbe. A tanítvány-jelenetben Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről. Szellemi önállóságra buzdítja. Saját ars poeticájaként hirdeti meg a romantika programját.
Lapozz a további részletekért