A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Déry Tibor: Szerelem

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
14080
Nyomtasd
Dátum: 2010-09-12 Küldd tovább
  Letöltés

Életrajza:

1894-ben jómódú zsidó családban született Budapesten.
1919-ben a tanácsköztársaság mellé állt, majd a bukása után nyugatra emigrált, ahol 1927-ig tartózkodott.
Első írásai a Nyugatban jelentek meg.
1920-44-ig, azaz a Horthy rendszer idején nem adták ki műveit, majd az 1945 utáni írásai vitákat váltottak ki.
1956 után politikai konfliktusai voltak. 1977-ben halt meg.

 

Írói munkássága:

  1. Korai művek: Expresszionizmus, szürrealizmus jellemzi. Hatással voltak rá: Thomas Mann, Franz Kafka, Marcell Proust. Fő témája a kommunista mozgalom.
  2. Realizmus útján: Ekkor keletkezett művei, főleg a novellák közel állnak a groteszkhez. Az élet felelősség, eszme, emberség vállalásának szükségességét sugallja. Felelet (1950-52): Regény, egy munkásfiú és egy egyetemi tanár küzdelmét írja le. Szerelem (1956): Egy ugyanilyen című novellás kötete is megjelent 1963-ban.
  3. Fantasztikum, groteszk: G. AUR X BEN (1964): groteszk, fantasztikus regény. Kiközösítő (1966) Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1971)

 

 

Déry Tibor – Szerelem
(1956)

/novella/

A mű az 50-es évek korjellemzése, amikor szorongás, félelem van az emberekben, kivetkőznek emberi mivoltukból. A mű cselekménye igen egyszerű, a főhőst B-t Déry a börtöncellában indítja útnak. A börtönben senki nem tud semmit, senki nem ért semmit. B hiszi is, meg nem is, hogy szabadlábra bocsájtják. Nem érti szabadon bocsátásának okát, mint ahogy azt sem, hogy miért zárták be. Nem tudnak többet a börtönőrök és az őrmester sem.

Déry legtöbb művével ellentétben, ebben szinte egyáltalán nem beszélhetünk jellemábrázolásról. Az író nem tisztázza B emberi értékét, sem a hovatartozását. Nem tekinti témának a rabság okát sem. B feleségéről is csak annyit tudunk meg a műben, hogy kitartott a férje mellett. Az író ezekkel az eszközökkel megfosztja művét a napi aktualitástól, de a mű keletkezési dátuma mégis a napi politikába hajló igényt jelzi. Hősei így meg tudják jeleníteni az összes ember közös félelmét, hordozni tudják igényeiket, álmaikat. A szerelem segít nekik abban, hogy újra önmagukra találjanak. A szerelem a jövő biztosítéka egyben.

A műben a külvilágot és a főhős belső világát leíró részek azonos arányúak. A főhős zavart lelkiállapota a valóság tükörképe. Déry képes elővarázsolni hőséből a tragédiák túlélésére való hajlandóságot. Azt a történelemformáló, mindenkor minden jogtörekvését serkentő vágyat, hogy emberhez méltó életet lehessen élni, hogy hozzunk értelmes áldozatot, de a nem szükségszerű tragédiákban fölöslegesen ne vérezzünk el.

A zárójelenet emberi tartalma a szerelemnél is erősebb kapcsolatra utal, a szolidaritásra, az emberségre. A novella mosdatás jelenete konkrét, de ugyanakkor nagyon is jelképes. Utal a megtisztulásra, azért mert Déry szerint valamit el kell felejteni ahhoz, hogy továbbélhessünk.

 

 

 

Déry Tibor, Makk Károly – Szerelem
(1970)

/film/

A magyar és az európai filmművészet egyik legszebb alkotását 1970-ben rendezte Makk Károly. Déry Tibor két novelláját a címadó Szerelem és A két asszony címűt fűzte egy történetté, Déry forgatókönyve alapján. A film fekete-fehér, amely nagyon jól képes kifejezni az 50-es évek múltként megjelenített cselekményét. A két novella és a film ideje is az 50-es években a koncepciós perek idején zajlik.

A film témája, hogy a főhőst Jánost koholt vádak alapján elítélik, börtönben raboskodik. Másik főszereplő a felesége, Luca és János édesanyja, a már nagyon idős és beteg mama. Luca semmit sem tud a férje sorsáról. A mamát azzal a kegyes hazugsággal áltatja, hogy a fia amiatt van régóta távol, mert filmet forgat Amerikában. A mama azonban meghal mielőtt Jánost kiengednék a börtönből.

A film első két nagyobb egységében a rendező újszerű vizuális, drámai elemekkel mutatja be a két asszony egymáshoz és Jánoshoz fűződő kapcsolatát. A két novellát tehát a férfi alakja fűzi egységgé. A film középpontjában kezdettől János áll, de fizikailag csak az utolsó harmadban lesz jelen.

A jelenetek többsége a filmben zárt térben játszódik. Először a mama lakásán, akinek a külső élettel csak Lucán keresztül van kapcsolata. A másik helyszín Luca és János otthona. A rendező mindhárom szereplő egyéni sorsát hitelesen mutatja be, rajtuk keresztül világítva meg a történelmi korszakot, mint hátteret: bizonytalanságot, gyanakvó légkört, magalázó, embertelen körülményeket, kiszolgáltatottságot.

Szereplők:
MAMA: Végig a múltjában, a szép emlékeiben él. A jelen csak a menye által írt kegyes hazugságokat tartalmazó levelekben ér el hozzá. A rendező a történéseket dokumentumszerűen ábrázolja. Ezekkel a képekkel váltakoznak a mama emlékében megjelenő emlékképek. Ezek bevillantott állóképek vagy rövid jelenetek formájában kapnak helyet a filmben. A rendező ezekkel az emlékképekkel láthatóvá tudja tenni a jelenben is továbbélő múltat. Fényképek, tárgyak, apró asszociációkat keltő részletek a családi élet mozzanatait villantják fel. A film operatőre Tóth János erős hatású, közeli, mégis finom képekben jeleníti meg az idős asszony arcát és a szoba részleteit. A mamát Darvasi Lili játssza. A műben a drámai csúcspont a mama halála, aki nem tudta megvárni fia szabadon bocsájtását. A filmben a halál beálltát nem látjuk, a rendező csak jelzésekkel utal rá: Luca gyertyát gyűjt, János a lakásukban megtalálja a mama tárgyait (szemüveg).

LUCA: Töretlenül kitart a férje mellett, bár azt sem tudja, hogy él e még és a gimnáziumi lakásából is elbocsájtják, mégis ahhoz is ereje van, hogy gondozza, ápolja az anyósát. Az anyósában szereti tovább a férjét. Amikor a mama állapota válságossá fordul és a fiát szeretné látni az operatőr figyelme a Lucát alakító Törőcsik Mari arcára irányul. Gesztusai mögött belső vihar nem érződik, az arcjáték, a mozdulatok és a hang tökéletesen képesek elhitetni a mamával a kegyes hazugságot. Luca minden megnyilvánulásában, s a nyers kitöréseiben is őszinte szeretet nyilvánul meg az anyósa iránt.

JÁNOS: A film utolsó részében János személyén keresztül követhetjük az eseményeket. A börtön rideg, komor világából a főhős a tavaszi ébredő városba kerül. A főhős magatartása a filmben is olyan, mint a novellában, tétova, bizonytalan, kezdetben gyanakvó. Alig akarja elhinni. Hogy valóban szabad. A rendező Luca és János találkozását hosszasan készíti elő, a nézőket az érzelmi tartalmak átéléséhez a képzelt ölelések bejátszásával segíti. A találkozás megjelenítését is, ahogy a szereplők megjelenítését visszafogottság, szemérmesség, tartózkodó viselkedés jellemzi.

Az elbeszélésben Déry lineáris vonalú kronológiát követ, a filmben viszont az ábrázolástechnika újszerűsége, hogy megbontja a cselekmény leírását, a jelen világába az emlékezést és a képzeletet is bekapcsolja, így jelenítve meg a szereplők összetett lelkivilágát, gondolatait. Ennek módja a múltbeli emlékképek és jelenetsorok sokszor történő felvillantása. Ezek gyakran váltakoznak a mamához tartozó tárgyak közelében fényképezett képeivel, amelyek szinte állandóan jelen vannak a filmben.

A filmben a hangok, zörejek tökéletes összhangban vannak a képi megjelenítéssel, illetve a szereplők tudatában megjelenő gondolatokkal, érzelmekkel. A hangok tehát a belső tartalmak kivetülései (villamos zörejei, cella ajtajának nyikorgó hangja, természet hangjai).

Az idő múlását a rendező a hangsúlyozott ismétlésekkel érzékelteti. Többször látjuk az ősz, a tél, a tavasz képeit, az első áztatta utcát, a kertet, az ablakban a fiát váró mamát. A várakozás lassúságát ellensúlyozzák a filmben pergő, mozgalmas montázsok, amelyekben gyors villanásszerű képek és hosszabb jelenetek váltják egymást.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (2)


Ezt olvastad már?
Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre életrajza: 1929. nov. 9-én született Budapesten. 1944.ben Auschwitzba...

Close