Franz Kafka – Az átváltozás elemzés

Kafka azzal lett korunk irodalmának egyik legfontosabb alakjává, hogy mindenkinél nagyobb átéléssel szólaltatta az elidegenedés, a magányérzet, a bizonytalanság érzését.

Kafka élményeit és tapasztalatait az Osztrák-Magyar Monarchia világában szerezte. Prágában született, németül beszélő, zsidó kereskedőcsaládban. Apja erős egyéniségének nyomasztó hatásától sohasem tudott megszabadulni. Jogi doktorátust szerzett ennek ellenére egy biztosító intézet hivatalnoka volt. Munkahelyén naponta találkozhatott az ügyeiket intéző kiszolgáltatott emberekkel. Egész életében idegennek, sehova nem tartozónak érezte magát. Életében csak néhány írása jelent meg, barátját Max Brodot pedig arra kérte, hogy három regénytöredékét (Amerika, A per, A kastély) és egyéb kiadatlan írásait égesse el. Brod nem teljesítette kérését, Kafka művei halála után sorra megjelentek, de csak a második világháború után váltak világszerte ismertté. Kafka úgy érezte, hogy az ember magárahagyottan és kiszolgáltatva él egy olyan világban, amelyet nem ért.

Műveiben ezeket a felszín alatt működő rejtélyes, láthatatlan erőket és a tehetetlenül vergődő embert jelenítette meg. Szerinte az ember nem lehet önmaga, elvesztette emberi lényegét. Kafka keresi a szabadulás lehetőségeit, de ezekben ő maga sem hisz, mégis egyfajta menekülésként az írást választja. Az írót két egymással ellentétes törekvés vezeti: egyrészről meg akar szökni abból a világból melyben él, meg akar szabadulni minden kapcsolattól. Másrészt az az ember aki kiszakadt a társadalomból, kapcsolatokat keres, hogy visszataláljon a világba.

Kafkának komor látásmódját két befolyásoló tényező alakította ki: az egyik apja zsarnoksága, a másik az, hogy az önként vállalt munkáját nyűgnek tekintette és szeretett volna szabad író lenni. Őt semmiféle irányzat, sem politikai, sem vallási, sem filozófiai irányzatok nem befolyásolták. Kafka elbeszéléseiben -általában- mindent a hős nézőpontjából láttat, egy szempontból. A hősök egy abszurd és különös fordulat révén egy fantasztikus, a mindennapi világtól teljesen eltérő irreális világba kerülnek (hasonlóképpen ábrázolta a világot Samuel Beckett Godot-ra várva című művében). A köznapi létezés ezzel átugrik az abszurdba.

Az egész kép amit megjelenít álom jellegű, de a részletek aprólékosan kidolgozottak, a mű meglehetősen realisztikus lesz ezáltal, jelentéktelen elemekből építi fel elbeszélését. Kafka hiteles képet szeretett volna adni a világról, hagyományos módszerekkel ábrázol egy fantasztikus világot. Kafka történetei nem nevezhetők sem tragikusnak, sem komikusnak, sőt megjelenik bennük az irónia, az abszurd, a groteszk és szatírikus elemek is. Irónia: egy sajátos nézőpontnak, a bírálatnak jellegzetes, finom módszere. Dicséretként ábrázolja a negatív vélekedést, oly módon, hogy valamely nyelvi elem utal a fordított jelentésre.

Abszurd: olyan esztétikai minőség, amelyben az ábrázolt jelenséget képtelenségnek, hihetetlennek vagy lehetetlennek érezzük. Uralkodó ábrázolási elvvé a XX. sz. művészetében vált főleg az expresszionista és a szürrealista stílusban, majd az abszurd drámában (Beckett) és az abszurd elbeszélésben (Kafka).

Szatíra: a komikum egyik megjelenési formája. Az ítélkezés, fölényes elutasítás eszköze. A  szatirikus magatartás legsajátosabb neme a gúny, mely lehet maró szarkazmus is. Ábrázolási módszerei között igen gyakori a torzítás, túlzás, a reális arányok megváltoztatása akár kicsinyítéssel, akár felnagyítással.

Groteszk: ellentétes minőségek kombinációja. Kafka ebben a művében azt sugallja, hogy valami borzalmas történt az emberekkel, nem képesek megkülönböztetni a valóságot az irreális világtól.

Az átváltozás (Die Verwandlung):

Az átváltozás 1915-ben íródott a klasszikus novella szabályai szerint: a mű három részből áll, melyek külön-külön is értelmes egészet alkotnak. Az elbeszélésben mindössze egy fantasztikus dolog történik: az utazóügynök féreggé változik. Ebből az átváltozásból erednek viszont a családi dráma következményei. Novella, elbeszélés: epikus műfaj, rövid terjedelmű, zárt szerkezetű alkotás. A világból kis szeletet mutat be. Egységes cselekmény, kevés szereplő jellemzi. Szerkezete a sorsfordulatra épül: a cselekmény menetében hirtelen változás áll be, az események tempója felgyorsul ami a végkifejlethez vezet. A novella a XIX.-XX. sz. egyik legfontosabb műfaja (Csehov, Maupassant, Thomas Mann). Gregor eddigi életéről annyit tudunk meg, hogy meglehetősen tartalmatlan, üres volt, maradi, kispolgári életet élt. Megtudjuk azt is, hogy ő tartja el (önzetlenül) az egész családot, fizeti apja adósságait, cége pedig teljesen kihasználja. Így tehát sem a családjában, sem a munkahelyén nincs megbízható kapcsolata. Gregor átváltozása után is embernek érzi magát, továbbra is emberi módon gondolkodik, igazán csak az nyugtalanítja, hogy főnöke haragudni fog távolléte miatt. Gregor a régi világgal már nem tud kapcsolatba kerülni, teljesen magára maradt, és kénytelen fokozatosan alkalmazkodni az új világhoz. Családjának is egyre nagyobb terhet jelent, és fokozatosan le is mondanak róla. Az átváltozott bogárral egyedül húga tud bánni, számára ez „presztizs” kérdés, anyja képtelen ránézni Gregorra, apja pedig mindig el akarja pusztítani (almákkal dobálja).