Eszmerendszerek a XIX. században
Szocializmus
A szocializmus az ipari forradalom káros társadalmi következményeinek – a munkástömegek kiszolgáltatottsága, létbizonytalansága, rossz életkörülményei, nyomorgása – a hatására alakult ki.
Az elnevezés a latin socius, azaz közös, társas, egyesület szóból ered.
Az eszmerendszer kialakulásának gyökere az a felismerés volt, hogy a francia forradalom hármas jelszavából az egyenlőség egyáltalán nem valósult meg.
A társadalmi igazságosság rendszerének kidolgozására törekedett, célja egy igazságosabb társadalmi újraelosztás, a szegények támogatása, valamint az esélyegyenlőség létrehozatala.
A piac önszabályozó modellje helyett nagymértékű állami beavatkozással kell megteremteni a szükségletek szerinti elosztást, valamint a jólétet a dolgozó proletárok számára.
A szocializmusban a magántulajdont fel kell váltsa a társadalmi tulajdon, az individualizmust a kollektivizmus, a polgári társadalmat a szocialista társadalom, és a versenyt a kooperáció.
A szocializmus egy nagyon változatos eszmerendszer, különféle irányzatai alakultak ki, amelyek a következők:
- Utópista szocializmus
Önellátó, önkormányzattal rendelkező termelőegységeket kíván létrehozni, amelyben mindenki egyszerre birtokos és munkás. Képviselői nem vették figyelembe az alapvető piaci mechanizmusokat, így elképzeléseik megvalósíthatatlanok voltak.
Képviselői: Saint Simon, Charles Fourier, Robert Owen.
Saint Simon a társadalmat felosztotta iparosokra és henyélőkre, akik a nemesség voltak, az irányítást pedig az iparosokra bízta volna.
Fourier utópisztikus közösségeket, ún. falansztereket képzelt el, Owen pedig angol gyárosként törekedett arra, hogy jó tőkés legyen, munkásainak kedvezőbb életviszonyokat teremtsen.
- Kispolgári szocializmus
Középpontjában a politikai, vagyoni egyenlőség, valamint a munkához való jog álltak. A termelést kistermelők által társadalmi, nemzeti műhelyekben szerették volna megvalósítani.
Képviselői: Louis Blanc, Proudhon, Auguste Blanqui.
- Keresztényszocializmus
Az egyént megillető általános jólét elve alapján a munkások helyzetét is javítani szükséges a szociális juttatások által, valamint törvényben kell biztosítani jogaikat, úgymint a társadalombiztosításhoz való jogot vagy a megfelelő munkakörnyezethez való jogot.
- Marxizmus
A szocializmus eszmerendszerén belül a legjelentősebb irányzat, amelyet Karl Marx és Friedrich Engels dolgozott ki. Az irányzat fő műveinek a Kommunista Kiáltvány és A tőke tekinthetőek. Egy ideális államot képzeltek el, azonban a társadalom erőszakos átalakítását is elfogadták. Alaptétele az osztályharcokra épülő történelem, amely alapján az ősközösségektől kezdve két társadalmi réteg, a kizsákmányoló-tulajdonos burzsoázia, azaz a tőkés társadalmi osztály, valamint a kizsákmányolt proletariátus harcának eredményeként egyre magasabb szinten lévő osztálytársadalmak alakultak ki. Az ókorban a szabadok és a rabszolgák, a középkorban a földesurak és a jobbágyok, az újkorban pedig a tőkés réteg és a munkásság.
Elmélete alapján a szocializmus hatalomra kerülése után a proletárforradalom teremti meg a kommunizmust, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak, megvalósul a teljes vagyoni és társadalmi egyenlőség, a közösen megtermelt javakból mindenki a képességei, munkája és szükségletei szerint részesedik. Ezek után lehet kialakítani az osztályok nélküli kommunista társadalmat, ahol a megtermelt javakból már mindenki a szükségletei szerint részesedhet. Ilyen eszményi körülmények, rendezett viszonyok között pedig nem lesz többé szükség az államra sem.
Marx és Engels munkássága kezdetben visszhang nélkül maradt, a XIX. század végén azonban a munkásszervezetek, munkáspártok eszmeisége nagyrészt az ő elméletükre épült.
- Anarchizmus
Ezen irányzat később eltávolodik a szocializmus eszméjétől, azonban kezdetekben követői Marx téziseit veszik alapul, amelynek radikális értelmezése szerint az egyéni szabadságjogokat korlátozó állam megsemmisítése szükséges.
Lapozz a további részletekért
