Népvándorlás és az antik kultúra bukása
Az egykor oly hatalmas Római Birodalmon a Kr.u. 2-3. században a hanyatlás jelei mutatkoztak. A rabszolgamunkát felváltó colonus rendszer már általánossá vált, és a beszűkült piac miatt folytatódott a városok hanyatlása is. A hatalmas birodalom egyes részei egyre kevésbé kapcsolódtak egymáshoz. A nyugati területek egyre inkább elmaradtak a keletiektől. A válságot Constatinus császár is érzékelte, ezért is tette át székhelyét Büzantionba, amit Constantinapolisnak nevezett el (Konstantinápoly).
A császár a romló gazdasági helyzetben nem tehetett mást: emelnie kellet az adókat. Constantinus helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket. A rabszolgák száma egyre csökkent, ugyanakkor a szabadok számára a colonussá válás egyet jelentette egyfajta függőség kialakulásával. Ez az egyre népesedő réteg helyhez kötött, terményszolgáltatásra kényszerített, alávetett réteg volt. A korábban városokban élő nagybirtokosok vidéken rendezkedtek be, ezért a városok kezdtek elnéptelenedni. Ebben a helyzetben a nem colonus szabad kisbirtokosok is a nagybirtokos függésébe kerültek.
Az Római Birodalmat minden addiginál nagyobb támadások érték a 2-3. Században fokozatosan keletre húzódó germánok részéről, akik folyamatosan be-betörtek a birodalomba. Kr.u. 375. Körül a kelet felé húzódó keleti gótok szembe találták magukat a nyugat felé vonuló hunokkal, akiktől verseget szenvedtek, és nyugat felé kényszerültek. A keleti gótok nyugatra vonulása indította meg a népvándorlást, a Nyugat-Római birodalom fellazulása. A felbolygatott népek mozgalma néhány évtized alatt jelentősen átalakította Európa térképét.
A hunok állattenyésztéssel foglalkozó nomád törzsei Ázsiából jöttek, őshazájuk a Góbi-sivatagtól északra a Selenga folyó völgyében lehetett. Nyertes csatáikat az európaik számára ismeretlen harcmodorukkal nyerték; mesterien használták az íjat. Attila volt a hunok legnagyobb királya, kit már életében legendák öveztek. A középkor keresztény szemléletében Attila Isten ostora volt, akivel Isten a bűnös világot sújtotta, pedig legnagyobb hőse volt annak a kornak, amelyben élt.
A Hun Birodalom központja a Tisza melléke volt, innen indítottak nyugatra támadásokat, miután Konstantinápolyt is adózásra kényszeríttették. Attila 453-ban meghalt. Halálával birodalma összeomlott, mivel testvérháború robbant ki a hatalomért. Világtörténelmi fő hatása Attilának és a hun népnek az volt, hogy a határerődök lerombolásával megnyitották a barbárok előtt a Nyugat-római birodalom belsejét, s ezzel előkészítették annak bukását.
A gótok belépést kaptak a Római Birodalomba, miután kiegyeztek Theodosius császárral. A megállapodás arról szólt, hogy a gótok letelepülhetnek, államot képezve az államban, kultúrájukat római mintára átalakítják, katonai erejüket pedig a birodalom védelmére használják fel.
A gótok betelepülésükkel germán népek egész sora indult meg, elsősorban a nyugati birodalom területére, sokszor egymást kényszerítve más vidékekre. Így telepedtek le a frankok a Rajna torkolatvidékén, angolok keltek át Britannába, burgundok szállták meg a Rhône vidékét, a nyugati gótok szerezték meg Hispániát, a vandálok pedig Afrikát.
A jövevények letelepedtek és földek nagy részére rátették a kezüket. A városok a fosztogatások eredményeként elnéptelenedtek, pusztulásnak indultak. A birodalom névileg még létezett, területeit viszont már germán királyságok uralták, a császári hatalom már csak Itáliára terjedt ki. A még menthetőt az erőskezű Aētius kísérelte meg megvédeni, és igyekezett a germán királyságokkal jó viszonyt teremteni. Végül Odoaker germán vezér letette trónjáról az utolsó római császárt, Romulus Augustulust, és az egész birodalom örökösének tartotta magát.
