Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és ennek következményei

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és ennek következményei.

Az első világháború első éveiben a Monarchia megítélése kedvező. Az antant az európai erőegyensúly tartópillérének gondolta, mely stabilizálja a hatalmi viszonyokat Európa közepén és a Balkánon, valamint megakadályozza Oroszország előretörését és a Német Császárság hegemóniáját.

• 1917 február 23. Oroszországban megdől a cárizmus, Leninék hatalma még igen ingatag, a nyugat már nem tart tőle, így a Monarchiára már nem volt szükség Oroszország ellen.
• IV. Károly 1918 májusában megállapodást köt II. Vilmossal, melyben az osztrák-magyar hadsereget alárendeli a német vezetésnek.

Így a Monarchia kompenzációs szerepe mind a két kulcsfontosságú helyen megszűnik, ezért megítélése az antant által jelentősen romlik. 1918 tavaszától egyre inkább a Monarchia felbontását támogatták több kisebb, jobban irányítható államra.

Ezt a tervet jelentősen segítette az a tény, hogy a Monarchia etnikailag rendkívül megosztott, és egyre erősödnek a nemzetiségeken belül a szeparatista nézetek. A Birodalom egész területén megszületik az igény nemzetállamok létrehozására. (Amennyiben ez megvalósul, a Monarchia már nem képes működni).

• 1918. ápr 18-án a nemzetiségek kongresszust tartanak Rómában, ahol kimondják, hogy nem szándékoznak a Monarchia keretei közt élni. Kidolgozásra kerülnek az elszakadási programjaik, és mivel az antant már támogatta törekvéseiket, közeledés indul meg..
• A magyar belpolitikában a kiegyezés(1867) óta meglévő függetlenségi törekvések sem erősítették a dualista államot.

A háborús kimerültség miatt sem anyagi sem emberi erőforrás nem állt rendelkezésre a szétbomlás megállításához. Az országban egyre nagyobb a háborúellenes hangulat. A városokban sztrájkok, éhségtüntetések törnek ki. Az egyre gyakoribb rekvirálások miatt a parasztság is szembefordul az államhatalommal. A Monarchia közel 4 millió katonával vett részt. Ebből 1 millió halott, másfél millió hadifogoly lett. A legnagyobb áldozatok az orosz (Galícia) és az olasz (Isonzó) frontokon voltak. Katonalázadások indulnak meg, egyre felgyorsul a hadsereg felbomlása.

IV. Károly egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesz a Monarchia megmentésére. 1918. okt 17-én nyilvánosságra hoz egy császári manifesztumot, melyben a Monarchiát szövetségi állammá nyilvánítja:. „minden néptörzs” nemzeti tanácsainak vezetésével létrehozza saját nemzeti államát, amelyek államszövetségben működnek. A nemzetiségek már nem érik be ennyivel. Teljes önállóságot akarnak, nem fogadják el a manifesztumot.

Az utódállamok gyorsan szerveződtek, melyeknek létrejöttéhez az antant minden támogatást megadott.

Az új utódállamok:

• Lengyelország (okt.7),
• Csehszlovákia (okt.28),
• Horvátország, Szlavónia, Dalmácia (okt.29) -> Szerb-horvát-szlovén királysággá alakult
• Bosznia (okt.31)

Közben a Monarchián belül is forradalmi válság alakult ki.

1918.okt.17-én Tisza István bejelentette, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút.

1918.okt.24-én három jelentős ellenzéki pártból megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.

Tagjai:

• A Függetlenségi és a 48-as Párt (Károlyi párt 1916 júl)
• Az Országos Polgári és Radikális Párt (Jászi Oszkár)
• A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (Vázsonyi V)

A Magyar Nemzeti Tanács programja

A háború azonnali beszüntetését, és- általános és titkos választójogot követeltek – annexió nélkül- földreformot és szociálpolitikai reformot hirdettek nemzetiségi önrendelkezést akartak, hogy biztosítható legyen a demokratikus Magyarország területi épsége.

A MNT megalakulásakor Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott. A király (IV. Károly) azonban nem volt hajlandó Károlyi Mihályt kinevezni miniszterelnökké, ezért 1918.okt.28-án hatalmas tömeg indult a budai várba, hogy a király megbízottjától, József főhercegtől kierőszakolják Károlyi miniszterelnökségét, és a MNT elismerését.

A Lánchídnál azonban a rendőrség feltartóztatta a tömeget. Október 30.-án újabb tüntetések zajlottak, a Keleti-pályaudvaron bevagonírozott katonák is csatlakoztak a résztvevőkhöz. Az éjszaka folyamán győzött a forradalom. Október 31.-én Károlyi Mihályt kinevezték miniszterelnökké. A kormány november 1-én felmentést kapott a királynak tett esküje elől, és a Nemzeti Tanács előtt tett esküt. Ezzel kinyilvánították az Ausztriától való elszakadást.