Az őskor és az ember kialakulása

A fegyveres arisztokráciához csatlakozik a papi arisztokrácia  és így a közösség életét a termelést, harcot, városépítést irányító tisztviselőkké teszi őket. A társadalom közrendű tagjai és a leigázott tagjai függő helyzetbe kerülnek az előkelőktől.  A társadalom peremén feltűnik a szakadatlan háborúskodás legértékesebb zsákmánya a rabszolga. Az ősközösségi társadalom különböző érdekű és vagyoni helyzetű rétegekre szakad.

Az őskor műveltsége

Az őskori ember művelődését az a törekvés határozta meg, hogy létfenntartása érdekében úrrá legyen a természeti erőkön. Ehhez szükséges ismereteknek és eszközöknek azonban nem volt a birtokában. Ezért számára adott ésszerű cselekvési lehetőségeket megtoldja egy pótlólagos, kiegészítő cselekvéssel. A vadászatra való felkészülést kiegészítette a vadászat eredményének előre való megfestésével. A rajznak festménynek varázserőt tulajdonított. Úgy gondolta ha lerajzolja a félelmetes bölényt, ezzel már szinte hatalmába is kerítette. Az ilyen mágiának pozitív hatása volt. A közös szertartás élménye összeforrasztotta a közösséget, biztonságérzetet adott neki, segített legyőzni benne a félelmet és ennyiben valóban hozzájárult a vadászat sikeréhez. A sikerélmény a szertartás megismétlésére, formáinak rögzítésére ösztönözte.

Kialakultak a vallások. Felvetődött az ember eredetének a kérdése a nemzetség, a törzs eredetének a formájában. Az ember ekkor még egynek érezte magát a természettel, a nemzetséget a totemnek nevezett állattól, növénytől származtatta magát. Valószínűleg a totemállat a nemzetség fő tápláléka volt. Később, hogy ki ne pusztuljon, vadászatát megtiltották és csak ünnepségek alkalmával fogyasztották. Olyan is előfordult, hogy a totemállatot továbbra is elejtették de elcserélték más nemzetségek totemállataira. Ezekből a totemeket cserélő nemzetségekből alakultak ki a törzsek. A totemből tabu lett, még megnevezni sem volt szabad, majd idővel a tabu alá vett állat az illető közösség jelképévé lett.