Az ókori Róma

2. Gaius Gracchus: (ie. 123). Ő a problémát földosztással próbálta enyhíteni. Nem csak Itáliában, hanem a provinciákban akart földet osztani. Khartágót választotta ki alkalmas területként. Ezen intézkedéseivel megnyerte a proletariátus nagy részét. Politikai jogokat adott a lovagrend tagjainak. Ezen túl ők bíráskodhattak zsarolási ügyekben. Felvetette a szövetségesek egyenjogúsítását is. Ezzel kiváltotta a szenátus ellenszenvét. Távollétében néptribunustársa összeállt a szenátussal és Itáliában kínált sokkal előnyösebb feltételekkel földet. Gaius Gracchust a haza ellenségének nyilvánították, és parancsot adtak a kivégzésére. Ő nem várta meg, míg ellenségei végeznek vele, hanem öngyilkos lett. A Gracchusok hatása: kb. 60. 000 ember jutott földhöz és a Néppárt növelte befolyását az Optimatákkal szemben.

3. A hadsereg megreformálása: Mint már láthattuk, a földkérdéssel szorosan összefügg a hadsereg válsága is. A katonák fogyatkozó létszáma okozott nagy gondot. A kis létszámú parasztseregek nem akartak olyan háborúban részt venni, ami nem függ össze a haza védelmével. Szakszerű zsoldosseregre volt szükség. Ezt a kérdést Marius consul oldotta meg. A germánok elleni háború miatt 5 évig töltötte be folyamatosan a consuli címet. Hivatali évei alatt alapvető reformokat hajtott végre a seregben. Nincstelen proletárokat sorozott be, akik zsoldot kaptak, és bármely csatatéren hosszabb ideig is fel lehetett használni őket. Szolgálati idejük leteltével veteránként földet osztott nekik. Reformjai megteremtették az állandó, jól képzett sereget. Marius intézkedései szintén a néppártot erősítették. Újra napirendre került a földosztás.

4. Ennek az irányzatnak a fő képviselője Livius Drusus volt, aki fölújította a földosztást. Javasolta továbbá a szövetségesek egyenjogúsítását (ie. 91) A szenátus meggyilkoltatta Livius Drusust, ami a szövetségesek háborújához (ie. 90-88) vezetett. Róma a megbékélőknek megadta a polgárjogot, a maradék lázadókat pedig kegyetlenül leverte. A Néppárt megerősödését az Optimaták nem nézhették tétlenül. Céljaik megvalósítására a hadsereget használták. Sulla a seregével Rómába vonult, hogy megerősítse a szenátusi pártot. Feketelistát állított össze 2000 fő nevével és azokat kíméletlenül legyilkoltatta. (proscriptio) Ie. 82-ben diktátori hatalmat vívott ki magának. Felszabadított 10 000 rabszolgát, akik feltétlen hívei lettek. Ezután jelentősen korlátozta a néppárti politikusok jogkörét. Ie 74-ben kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, amit nagy erőfeszítések árán sikerült csak leverni Crassusnak. A helyzet rendezésére nem volt más lehetőség, mint az egyeduralmi rendszer bevezetése. Ezt a tényt Julius Caesar fedezte fel. Célja a néppárt hatalmának helyreállítása volt. Egyedül képtelen volt megoldani a válságot, ezért szövetkezett Crassussal és Pompeiussal. Ie. 60-ban létrehozták az I. triumvirátust. A megállapodásuk értelmében Caesar ie 59-ben consul lett. Tisztségének köszönhetően nagymértékű földosztást hajtott végre. Megbízatása lejártával proconsulként megkapta Galliát. Helytartóságát hódításokra használta, közben létrehozta a kor legjobb hadseregét. Így készült fel a visszatérésre. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Crassus meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal. Caesart felszólították, hogy seregét hátrahagyva térjen vissza Rómába és adjon számot munkájáról. Ő viszont seregével együtt indult el. Ie 49-ben átlépte a Rubico folyót. Pompeius meghátrált. Kettejük között a döntő ütközetre ie. 48-ban Pharsalos mellett került sor. A csatát Caesar nyerte, a menekülő Pompeiust Egyiptomban megölték.

5. Caesar politikája: leszámolt a köztársasággal, minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Nyílt egyeduralmat gyakorolt. Minden tisztséget betöltött, kivétel a cenzor, de annak jogkörét is gyakorolta. A szenátus létszámát 900 főre emelte és híveivel töltötte fel. Földet osztott a proletároknak és a veteránoknak. Naptárreformot hajtott végre. Kiadta az első római értékálló aranydénárt. Megreformálta az adózást is. Fellépett a korrupció és a zsarolás ellen. Intézkedései a szenátusi pártot sértették, ezért ie. 44. márc. 15.-én meggyilkolták. Ie. 43-ban létrejött a II. triumvirátus, melynek eredeti célja Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Tagjai: Augustus, Lepidus, Antonius. Ie. 42-ben a philippi csatában legyőzték a gyilkos Brutust és Cassiust. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Lepidus lemondott, Augustus és Antonius pedig szembe kerültek egymással. Ie. 31-ben csaptak össze Actium mellett. Itt Augustus győzött Antonius és Kleopátra hadai felett.