Az első világháború következményei Magyarországon

Magyarország az első világháborúban

Az első világháború elején Tisza István miniszterelnök ellenezte a hadba lépést, kedvezőtlennek vélte az időpontot, hiszen ekkor:

• Az uralkodó a magyarok megkérdezése nélkül döntött
• A közös külügyminiszter is osztrák volt

Azonban 1914 nyarán kitört az első világháború, amit Magyarországon a lakosság nagy lelkesedéssel fogadott, ám az események miatt ez később alábbhagyott. A harctereken a magyar katonákat nagyobb arányban vetették be, mint a szomszédos népek csapatait, ezért az országot óriási emberveszteségek érték.

Több fronton dúltak a harcok:

• OMM – Szerbia: állóháború
• OMM – Oroszország (Gorlice): váltakozó sikerek
• OMM – Olaszország (Isonzó, Piave, Doberdó-fennsík): állóháború

Az OMM német segítséget kapva kiverte a románokat Erdélyből, majd elfoglalta Bukarestet.

A háború előrehaladtával romlottak a körülmények. A jegyrendszerrel nem lehetett biztosítani a lakosság ellátását, sztrájkhullámok söpörtek végig az országon. 1918 őszére nyilvánvalóvá vált a háborús vereség, ezért a Monarchia 1918. november 3-án Padovában kapitulált.

A háború utáni időszak

A háborút követően egyre erősödtek a nemzetiségek magyarság ellenes, elszakadási törekvései. Nemzeti Tanácsok alakultak, október 1-jén Gyulafehérváron (román), október 24-én pedig Budapesten (magyar). Utóbbit Károlyi Mihály vezette. Programjukban az általános választójog, a földkérdés megoldása és a nemzetiségek jogainak bővítése szerepelt. A pesti tömeg Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését követelte, majd 1918. október 31-én az őszirózsás forradalmat követően ez meg is történt.