Hirdetés

A felvilágosodás

4 perc olvasás
Felvilágosodás

A felvilágosodás eszmerendszere

„Sapere aude! – Merj gondolkodni!”

Hirdetés

A felvilágosodás a 18. század meghatározó korszelleme, eszmerendszere volt, ami Franciaországban terjedt el, később az egész kontinensen kiteljesedett. Az európai filozófia történetében ez a vallási kötöttségektől mentes gondolkodás hosszú történeti fejlődés eredménye. Az új világszemlélet új gondolkodói magatartást is eredményezett: a józan emberi ész szabadságát, az évszázados tekintélyelvek kötöttségével szemben a gondolkodás merészségét.

A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia volt. Az angol Bacon, Locke és David Hume dolgozták ki az ún. empirikus ismeretelméleti módszert, felfogást. Szerintük a világ tudományos megismerése az érzéki tapasztalaton nyugszik. A tudós feladata a tapasztalati adatok ésszerű feldolgozása, az igazság próbaköve pedig kísérlet. Az empirizmus szerint az ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés. Módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás. A valóság megismerésének az útja szemben áll a vallásos kinyilatkoztatáson alapuló hittel.

A felvilágosodás egy másik kiindulópontja a racionalizmus. Az újkori racionalizmus alapelveit a francia Descartes dolgozta ki az Értekezés a módszerről c. tanulmányában. Descartes a matematikát tartotta a legtökéletesebb tudománynak. Úgy gondolta, hogy minden más tudományt a matematika mintájára kell felépíteni. Azt hirdette, hogy az értelem, a ráció ismereteink végső forrása. Ismeretelméletének kiinduló tétele volt: „Gondolkodom, tehát vagyok!” (Cogito, ergo sum). Az empirikus indukcióval szemben Descartes-nál a dedukciónak van kiemelt jelentősége (dedukció: az általánostól kell eljutni az egyes, az egyedi megismeréshez).

A józan ész világosságát szembe állították a középkori vallásos gondolkodás sötétségével. A felvilágosodás gondolkodói az emberi ész ítélőszéke elé állítottak mindent, s ami ésszerűtlennek bizonyult az elvetették. Mindenek előtt elvetették a vallásos dogmákat, hittételeket és babonás hiedelmeket, mégsem lettek vallástalanok. Kidolgozták az ún. deista felfogást. A deizmus értelmében isten teremtette a világot, de tovább nem avatkozik be annak a működésébe. Ebből adódóan nincsen szükség egyházra.

A felvilágosítók különös hangsúlyt helyeztek a szabadság, az egyenlőség, a testvériség demokratikus értékeire, eszményeire, hittek ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításában. Ezek az új eszmék elvezettek a francia forradalomhoz.

Hirdetés

Enciklopédia

A francia tudósok, gondolkodók, művészek csoportja egy nagy szellemi vállalkozás, az Enciklopédia körül kovácsolódott egységes eszmei mozgalommá. A mű alcíme: A tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szótára.

Az Enciklopédia 1751 és 1772 között 28 kötetben jelent meg, majd 1777-ben ehhez járult még 5 kötet függelék és 2 ábrakötet. A kiadványt Denis Diderot szerkesztette. A szerkesztők tekintélye és a vállalkozás tudományos rangja kitűnő francia és külföldi munkatársak seregét gyűjtötte össze. Ez a hatalmas munka a 18. század legmodernebb ismeretanyagát foglalta magába, s így lett az új világnézet tudományos megalapozójává. Megjelenésének évében nagy viták központjába került.