Az azonos alakúságot, többértelműséget, rokonértelműséget a nyelv különböző szintjein vizsgálhatjuk – szöveg, mondat, szavak szintjén.

Szavak:

A szavak hangalakjához valamilyen – általában megegyezésen alapuló – jelentés fűződik.

– egyjelentésű szavak:

egy szó vagy szóelem a beszédhelyzettől függetlenül csak egy jelentést tud felidézni. Leggyakoribb az összetett szavaknál és bizonyos toldalékoknál.

Az egy hangalakkal több jelentést felidéző szóelemeket két csoportra osztjuk:

– azonos alakú szavak:

a két v. több jelentés között nincs kapcsolat, az azonos hangalak véletlen. Pl.: terem, vár, ég, légy, fűz.

nyelvtani azonosalakúság:

Gyakran úgy alakul ki az azonosalakúság, hogy egyik v. mindkét jelentés toldalékolásával alakul ki két kapcsolatban nem álló, azonos hangalak. Pl.: háló – hál+ó, várunk (ige és főnév)
Azonos alakúnak tekintjük azokat a szavakat, szóelemeket is, amelyek között ma már nem érzünk semmilyen kapcsolatot. Pl.: fagy, nyom, les, zár, csavar, az igei személyrag és a birtokos személyjel.

– jelentésbővülés:

egyes szavakat alkalmilag más jelentéssel használtak, ez az alkalmi jelentés állandósult. Azokat a szavakat, amelyekben egy hangalaknak több jelentése van, és e jelentések között kapcsolat van többjelentésű szavaknak hívjuk.

– hasonló alakú szavak:

gyakran közös tőből kissé eltérő toldalékolással hasonló hangalak keletkezik, melyeknek a jelentése azonban eltérő. Pl.: egyelőre – egyenlőre.

 

Egy jelentéshez több hangalak kapcsolódik:

– rokonértelmű szavak: szorosabb értelemben:

a valóság ugyanazon darabjára vonatkoznak. Pl.: autó – gk, bicikli – kerékpár. Tágabb értelemben: egyik szó valamilyen érzelmi, szemléletbeli többlettel rendelkezik, esetleg valamilyen fokozatosságot állíthatunk fel a rokonértelmű szavak között. Pl.: fut – szalad – rohan, énekel – kornyikál.

A rokonértelmű szavak használati értelmében mindig van különbség, más stílusréteghez tartozhatnak, rendelkezhetnek valamilyen érzelmi többlettel, vagy éppen érzelemmentesek.

A rokonértelműség nem csak a szavak, szóelemek szintjén jellemző, hanem a szintagmák, a mondatok, a szöveg szintjén is. Mondanivalónkat a beszédhelyzettől és érzelmi állapotunktól függően megformálhatjuk különböző stílusban, érzelmi töltéssel.