Az egyszerű mondat részei, felépítése

A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos

nyelvtani kapcsolatban állnak egymással.

1. Szerkezet szerint lehet:

– Egyszerű mondat Az egyszerű mondat egy tagmondatból áll. Fajtái:

a) Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll. Pl.: Ádám iszik.

b) Bővített mondat: az alanyon és állítmányon kívül más mondatrészt /szintagmát is tartalmaz/. Pl.: Ádám vizet iszik.

c) Hiányos mondat: vagy az alany vagy az állítmány hiányzik. Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatot okoz, az alany elmaradása nem feltétlenül, hiszen az igei személyragok egyértelműen kijelölik az alany számát, személyét. Pl.: Vizet iszik.

d) Tagolatlan: nem tartalmaznak alany-állítmányi szerkezetet Pl.: Segítség!

Összetett mondat

Az összetett mondat több tagmondatból áll.

2. A beszélő szándéka szerint lehet:

1. kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú meg-állapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hangleejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza.
2. kérdő mondat:

1. • eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hangleejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt?
   • kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hangleejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy?

    

1. felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hangleejtése ereszkedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam!
2. felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hangleejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

1. • tiltószavak: ne, se
   • tagadó szavak: nem, sem

1. óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulat-szóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hangleejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

 

3. Mind az öt mondatfajta logikailag lehet állító vagy tagadó:

– Tagadó kijelentés: Pl.: nem akarok elmenni ma délután.

– Tagadó óhajtás: Pl.: Ó, bárcsak ne mennék haza!

– Tagadó felkiáltás: Pl.: Ne nyúlj a ládához!

– Kérdő eldöntendő: Pl.: Nem kérsz kekszet?

– Tagadó kiegészítő kérdés: Pl.: Miért nem kérsz kekszet?

A felszólító mondatot, ha tagadom, akkor tiltó mondat lesz.

4. A mondat mondatrészekből áll. A mondatrész szófaji és alaktani sajátosságok alapján állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző lehet.

a) Állítmány

A mondatnak az alannyal kapcsolatos történést, minőséget vagy más körülményt kifejező igei vagy igei-névszói vagy névszói része.

– igei :mutatja a modalitást (módjelek), az idővonatkozást (időjelek), az alany számát és személyét (igeragok), a tárgy határozott vagy határozatlan voltát (tárgyas és tárgyatlan igék; alanyi és tárgyas ragozás), s utal a tárgy személyére is.

– névszói : a 3.sz. alanyt jelöli kijelentő mód jelen időben pl. A veréb madár.

– névszói–igei, összetett: névszói rész: + létige (+marad, múlik) pl. A madár veréb volt. Ha a létigét tartalmazó mondatot kijelentő mód, jelen idő, E/3-be téve a létige eltűnik, akkor az állítmány névszói, ha megmarad, akkor igei

b) alany

A mondatnak az a része, amely megjelöli azt, akiről, amiről az állítmánnyal mondunk valamit. Főnév, vagy főnévként használt szó.

– határozott alany

– határozatlan alany: kifejezhetjük határozatlan névmással (valaki, valami), T/3-ű állítmánnyal

– általános alany: kifejezhetjük általános névmással (akárki, bárki), az ‘ember’ szóval, az állítmány ragozásával (T/1., T/3., E/T/2.)

– tapadásos alany: az alany fogalma hozzátapadt az állítmányhoz (pl.: terítve van)

– alanytalan mondatok – az időjárásra, napszakra vonatkoznak: Dörög. Villámlik.

c) Tárgy

Azt a fogalmat nevezi meg, melyre az igei állítmánnyal, vagy más igenévi mondatrésszel kifejezett cselekvés irányul (iránytárgy), illetőleg amelyet ez a cselekvés eredményez (eredménytárgy)

d) Határozó

A mondatban kifejezett cselekvés körülményeit fogalmazza meg. Fontosabb határozók: hely-, idő-, szám-, állapot-, eredet-, eredmény-, társ-, mód-, eszköz-, fok-mérték-, ok-, cél-, részes-, állandó határozó

e) Jelző

Az a mondatrész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó tulajdonságát, helyét, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki. Fajtái: minőség-, mennyiség-, birtokos-, értelmező jelző