Esterházy Péter – Pápai vizeken ne kalózkodj!

Posztmodern

A modernség az 1960-as évek közepéig érvényesült. Az 1970-es évektől jelentkező látás- és gondolkodásmódjában új korszakot nyitó posztmodern elsősorban a modernségtől való elhatárolódásában határozza meg önmagát (modernség utáni állapot). Egészelvű gondolkodás, modern európai személyiségfelfogás, illetve a kommunikáció és a nyelv válsága jellemzi. A posztmodern határpontjaként John F. Kennedy 1963-as meggyilkolását említik.

Esterházy Péter (1950-2016)

Budapesten született a történelmi Esterházy-család tagjaként. Nemzetközileg is ismert szerző, sok nyelvre fordították műveit. 1951-ben a családot kitelepítették, így Palócföldön nevelkedett majd 1969-ben a piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett, és 1978-ig számítástechnikai rendszerszervezőként dolgozott. 1978-tól szabadfoglalkozású író volt. 1986-ban József Attila- és Örley-, 1990-ben Krúdy Gyula-, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott, de a 2000-es években is több kitüntetést bezsebelt.

Főbb művei: Fancsikó és Pinta (1976); Termelési regény (1979), Bevezetés a szépirodalomba (1986), Hrabal könyve (1990), Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), Harmonia Caelestis (2000), Semmi művészet (2008); neves esszékötete: A kitömött hattyú (1988)

Pápai vizeken ne kalózkodj!

• Célja: pedagógiai, életről való mondanivaló
• Műfaja: intelem (tanító, oktató szándékú mű)
• Prózai formájú, benne ars poetika (költői hitvallás)
• Főhős Esterházy Miklóska (E. Péter őse, a herceg, és az ő tiszteletére írta)
• Narrátor: elbeszélő, egyes szám első személyű
• Idő: felfogható egy napként; felnőtté válás határa, egész élet
• Fikciumot, esztétikumot, szépséget ad
• Szerepjáték
• Kisszerű feladatok ↔ különleges élet, vágyak
• Cselekménye: a posztmodern ↔ teljes életre való törekvés