A kubizmus

A kubizmus hatalmas vállalkozás volt, s a képzőművészet fejlődésének szükségszerű állomása, a végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket. Jelentős állomás volt, de értéke inkább csak mint heroikus kísérlet maradandó, nem véletlen, hogy legtehetségesebb képviselői nem is tekintették másnak, mint átmenetnek. A kubizmus főalakja Picasso mellett Georges Braque, ő az egyetlen festő, aki részt vesz a 20. század két nagy mozgalmában, a fauvizmusban és a kubizmusban, s a kubizmuson belül is végigjárja mindegyik szakaszt. 1908-ban erősebben Cézanne hatása alá kerül, majd hirtelen a kubizmus egyik megalapítója válik belőle, az ő képei nyerték el a „kis kubusok” lekicsinylő jelzőjét is. 1910-1911-ben monochrom képeket fest, és ő vezeti be először a nyomtatott betű applikálását is, s az ő festményein jelenik meg a modern művészetben oly gyakori motívum a zeneszerszám ábrázolása. Festészetét a logikus konstrukció, a tiszta dekoratív szellem élteti. A 20. század egyik legintellektuálisabb, legfranciásabb festője. Kulturált festészetét találóan jellemzik saját szavai: „Szeretem a szabályt, amely korrigálja az érzelmet.”

Picasso és Braque mellett a kubizmus egyik alapítójaként tisztelik a spanyol Juan Gris-t, aki mindvégig hű maradt a kubista eszmékhez, s különösen a kubizmus harmadik stádiumának a problémaköre foglalkoztatta. Gris szerint a kubizmus célja: „ismert elemekből, új egységeket alkotni tisztán plasztikai metaforákkal vagy célzásokkal szerkesztvén meg őket.„ Robert Delaunay festészete már bizonyos értékig a kubizmus túlhaladása is a teljes absztrakció felé, amelynek Kandinsky mellett ő az első jelentős képviselője. Kezdetben a Fauves-körhöz tartozott, de már az 1906-os dátumú képein is feltűnik a későbbi korszakára jellemző formamegoldás, a körforgásos ritmus keresése. 1910-ben festi az „Eiffel-torony” c. erőteljes színvilágú képét, amelyben az Eiffel-torony kanyargó körlépcsőjének a látószögeiből festi magát a tornyot és a környező városrészt, tehát a kompozícióba a merész konstrukció, a látott kép felbontása és a színkontraszt segítségével megpróbálja a tér és az idő egységét éreztetni. Hasonló felfogásban Delaunay több sporttal foglalkozó képet is fest. A kubizmust a 20. század, a gép korszakának sajátos termékével, a gépszerű, mechanikai formázással kötötte össze Fernand Léger, a geometrikus, majd a mechanikus szemlélet egyik jellegzetes képviselője.