1. Óceáni éghajlat

Az óceáni éghajlat tele enyhe, nyara hűvös, az évi csapadék egyenletesen oszlik el, s gyakoriak a ködök. A hőmérséklet évi közepes ingása 20 foknál kisebb. Az enyhe, nedves éghajlat kedvez a növények fejlődésének, és zárt erdőségek kialakulásának.

Az egykor hatalmas bükkerdőket már nagyrészt kiirtották. Nedves, elmocsarasodott helyüket törpecserjékből álló növénytársulás (fenyér) foglalja el, valamint hatalmas legelők és gazdasági haszonterületek. Norvégiában és Észak-Amerikában fenyvesek váltják fel a lombhullató erdőket. A fű egész évben zöld mindenütt.

Az óceáni területeket főként kilúgozott barna erdőtalaj, míg az északi hűvösebb, csapadékosabb területeket gyengébb minőségű podzol borítja. A kőzetek pusztulását a mállás irányítja. A fő felszínformáló erő a folyóvíz erózió. Mivel dús és állandóan zöld fűtakaró védi a felszínt a lepusztulástól, a folyók viszonylag kevés hordalékot szállítanak.

 

2. Nedves kontinentális éghajlat

A nedves kontinentális éghajlat tele hideg, nyara meleg. Az évi közepes hőingás meghaladja a 20 fokot. A legtöbb csapadék kora nyáron (június) hull. A melegebb területeken júliusban és augusztusban gyakori az aszály. Észak és kelet felé egyre hosszabb és zordabb a tél, növekszik a hőmérséklet évi ingása, csökken a csapadék. A hó délen néhány hétig, míg északon 4-5 hónapig is megmarad.

A legnagyobb területeket a tölgyesek foglalják el. A zártabb bükkösök a legcsapadékosabb részeken nagyobb magasságokban díszlenek (400-1200 m). A szárazföldek belseje felé a lombos erdők helyét az erdős sztyeppék foglalják el. Az uralkodó talajtípus a barna erdőtalaj. Humusztartalma közepes.

A kőzetek előkészítésében az aprózódás és a mállás egyaránt szerephez jut. A felszín formálásában elsősorban a folyóvíz vesz részt. A szél munkája csak a kopár területeken érvényesül. Az egykor összefüggő erdőségeket itt is erősen megritkította az emberiség, s már csak Kelet-Ázsia gyéren lakott területein találhatók meg nagyobb foltokban.