Szókratész és a szofisztika

A szofisták

• Az athéni demokráciában a politikai karrier szinte mindenki számára nyitva állt. Ehhez mindössze szónoki képességekkel kellett rendelkezni.
• A filozófusok városról városra vándoroltak, és pénzért tanítottak
• Olyan gyakorlati készségek kialakítására törekedtek, amelyek mások meggyőzésére akkor is lehetőséget nyújtanak, ha nincs igaza
• A hasznosság kezdett jelentőssé válni, a retorikából (szónoklattan) erisztika (vitatkozás művészete) lett, ahol már a győzelem a fontos, és ennek elérése érdekében minden eszköz megengedhető.
• ­Protagorász: „Minden dolognak mértéke az ember” –> homo mensura-tétel –> valamely kijelentés attól függően igaz, hogy ki és milyen körülmények között állítja.
• ­Gorgiász: a meggyőzés művészetének megalkotása és oktatása
• ­Szofistákra jellemző:
  • Radikális vallásbírálat
  • Szekuralizált világ (az ember saját maga kovácsa)
  • Phüszisz – nomosz megkülönböztetése:
    • Phüszisz: term.szerű törvények, term. törvények –> állandó
    • Nomosz: ember által képezett törvények –> múlandó

Szókratész

• A szabadban tanít, kérdéseket tesz fel, addig kérdez, míg azt nem hallja, amit szeretne.
• Ő sosem mondja meg a véleményét.
• Nem fogad el pénzt a tanításért
• ­Bábáskodás: (anyja bába volt): ő azt vallotta, hogy az új gondolatok megszületésénél bábáskodott
• ­Felesége: a házsártos feleség megtestesítője

Jelleme és tanítása

• Csak másodkézből vannak róla ismereteink: Platón, Arisztotelész és más filozófusok leírásából
• Ezek alapján: Szókratész mint jó ember, derék polgár és népszerű moralista áll előttünk, akit a nagy metafizikai kérdések különösebben nem foglalkoztattak.
• A szofistákhoz hasonlóan elvetette az egyetemes érvényű fogalmakat, de a fogalom tartalmát állandónak tartotta
• A valóságban nincs ugyan sem tökéletes gömb, sem egyenes, de vannak olyan tárgyak, amelyek közelítőleg gömbölyűek vagy egyenesek
• Gyakorlati módszere: induktív érvelés –> beszélgetőpartnerét igyekezett rávezetni a helyes fogalomhasználatra. Örül, ha a kérdezett válaszol, de egy-két kisebb pontatlanságra is rámutat és partnerét ennek kijavítására ösztönzi.
• Dialektikus okoskodásaival nem beszélgető társai tudatlanságának leleplezésére és megalázására törekedett, hanem az igazsághoz való eljutásra, melyben az élet megjavításának eszközét látta.
• Nem pusztán színlelte a tudatlanságot, hanem őszinte öniróniával szemlélte saját tudását.
• Vallotta az erkölcs taníthatóságát
• Bölcsesség = erény
• Nem volt relativista, állandó és egyetemes érvényű erkölcsi normákat keresett. Erkölcsöt akart tanítani.
• Valami általánosat keresett, ami az egyes viselkedésmódokat erénnyé teszi.
• Erény = az erkölcsi jó ismerete –> az ember nem teheti meg, hogy ismeri a jót, de rosszat cselekszik –> ha ismerjük az erényt,erényesek is vagyunk
• Az erény nem ismerete = bűnös hajlam –> olyan cselekedethez vezet, ami ártalmas
• Az erkölcsös élet középpontja az értelem, mely biztosítja a helyes felismerést –> etikai intellektualizmus

Elítésése és halála

• Kettős vád: istentelenség, és az ifjúság megrontása
• Úgy vélte, hogy mint athéni polgárnak tisztelnie kell azokat a törvényeket, melyek alapján őt elítélték, noha az ítéletet magát rossznak találta. Ez késztette arra, hogy ne meneküljön el a börtönből és vállalja a méregpohár kiürítését.