Az ariánus vita

Maga a vita, amiről most szó lesz, Alexandriában 300 és 400 között zajlott. Népesség megosztott volt. Ariánusok és keresztényeknek voltak a két fő mag, akik ellentétben álltak egymással. Annak ellenére, hogy eretnekeknek tartották őket előfordult, hogy ariánus nézetekkel azonosuló került a püspöki székbe. Mivel Athanasziosz, Első beszéd az ariánusok ellen című munkáját dolgozom fel, így a benne szereplő két legnagyobb egymásnak feszülő ellentétes emberről lesz szó. Athanasziusz és Arius nézeteivel foglalkozom majd. Mindenek előtt, a két ember előéletéről és nézeteinek forrásáról szeretnék írni, mivel ez sok mindenre rávilágít gondolkodásukkal kapcsolatban.

Arius tudós prosbiter volt. Origenész tételeit sarkítva jutott azokra a következtetésekre, ami miatt a keresztények eretneknek könyvelték el. Szerinte Krisztus a teremtett dolgok közé tartozik. A filozófiai Istenfogalomból indul ki. Szerinte Isten a Fiát teremtette meg elsőnek, még mi előtt minket megteremtett volna, majd minket az ő képére. Athanasziusz korábban püspöki titkár, későbbieken Alexandria püspöke, Ariust váltotta fel. Gyermekként átélte a keresztényüldöztetést.  Harcos jellem volt, sok bántalmazásban részesült. Vagy szerették, vagy gyűlölték. Az embereket szenvedélyes, bizalmat gerjesztő beszédeivel nyerte meg. Művei inkább szenvedélyes hitvallások mintsem nyugodt értekezések. Az ariánus alaptétel, ami nagy vitát váltott ki, mi szerint Isten fia nem egylényegű Istennel. Atyaistennek alárendelt. Csupán ember és Isten közötti közvetítő. A keresztények ezzel szemben a Szentháromság alapdogmáját védték.

A vitát három részre lehet osztani, időrendi sorrendben.

• A vita kialakulása a niceai zsinatig 318-325
• Az ariánusok reakciói 325-361
• A kereszténység visszacsapása győzelmükig 381

A két nézet az 325-ös niceai zsinaton csapott össze, ami a keresztények fölényével zárult. A vita egészen keletig terjedt. A zsinaton két fenntartás fogalmazódott meg Ariussal szemben. Arius bálványimádó vagy politeista, mert a teremtményt is méltónak tartja az imádatra. A másik szerint pedig Krisztus istenségének tagadása által az üdvösséget teszi semmissé. Arius Krisztust teremtménynek tartja, de elfogadja, hogy imádhatják, istenségként. Ebből származik az első vád. Krisztust nem fogadja el megváltónak sem. Tehát Krisztus nem valóságosan isteni lény. De ha Krisztus csak teremtett és nem isteni, hanem olyan mint mi akkor elviekben képes lenne bűnök elkövetésére is?

Az elő beszéd az ariánusok ellen tematikáját követve ismertetem a benne lévő fontosabb vitapontokat:

• Az elnevezés kérdése. Athanasziusz ellenvetése, mi szerint egy népet nem a püspökéről neveznek el. A keresztények Krisztus neve révén lettek elnevezve. Az ariánusok pedig Ariusról.
• Művek műfajának kérdése. Arius Theliákat írt, amit Athanasziusz nem tart elfogadhatónak. Megnevettető beszéd nem illik az isteni dolgok megvitatásának témájához.
• Arius tagadja a Fiút, teremténynek gondolja el. Ennek a feltételezésnek az alátámasztását idézetekkel bizonyítja, melyeket a Theliából szemezgetett. „Az Isten egyedül volt, és még nem volt Atya, azután lett Atya. Nem volt mindig a Fiú.” „Semmiből jött létre minden.” „saját teremtésének is volt kezdete” „Egyedül csak Isten volt, és még nem volt az Ige és a Bölcsesség.” Arius elképzelése szerint, először volt Isten, majd Ige ez után Bölcsesség, és végül a Fiú. Szerinte az Atya a Fiú számára láthatatlan. Athanasziusz ellenvetései ezekre a gondolatokra, mint minden hasonló témájú iromány erősen dogmatikus. Ami érdekessé teszi mégis ezt a vitát, hogy a keresztényi dogmák között mégis igyekszik logikus gondolatmenetet létrehozni. Példákkal is tarkítja ellenvetéseit. Legjelentősebb alap gondolata, amire úgy érzem épül a többi is, hogy Istent nem lehet emberi tulajdonságokkal felruházni. Az ariánusok mintha hétköznapibbá, érthetőbbé szerették volna tenni Istent és az ő dolgait. Érezni, hogy valami ami Istentől származik, olyan mint mi, emberi. De ezzel Isten megfoghatatlansága, misztikája talán veszni látszott.
• Testvéri viszony kérdése. Ha örökké létezett és létezik, időtől függetlenül Isten és Fia, akkor miért atya-fiú kapcsolatot feltételeznek, miért nem testvéri viszonyt? Athanasziusz védekezése ezzel a váddal szemben szintén az, amire az előbbiekben már utaltam. Meglátása szerint az Isteni nemzés nem egyezik meg az emberivel. A szellemit és megfoghatatlant nem lehet azonosítani a testi dolgokkal. A születést Istennel kapcsolatban nem szenvedélyekkel teli szülésnek írja le, mint ahogy az az embereknél lenni szokott, hanem teljes egészében részesedésnek. Abból a Szentháromsággal kapcsolatos dogmából indul ki, hogy a Szentháromság örökké létezett. Ha viszont a Fiú, a Szentháromság egyik alkotóeleme, született és nem örök, akkor a többinek is annak kellene lennie és mivel a teológiai teljességet nem az apránkénti gyarapodás hozza létre, a Fiúnak örök időtől fogva Istennel együtt léteznie kellett.
• Hasonlóság kérdése. Ha Isten tökéletességéből fakadóan szül, és Isten Fiában megvan minden ami Istenben, akkor a Fiú miért nem nemz utódot? Athanasziusz ismét az Isten nem ember érvel védekezik. Az Atya mindig Atya, nem válhat fiúvá.
• Anyag nélküli építkezés kérdése. Semmiből teremtett Isten? Athanasziusz szerint Isten az általa már megteremtett porból alkotta meg a többi dolgot az Igéje által. A Fiú pedig nem teremtmény, hanem Atyja lényegének sajátja, mindig van.
• Ige változékonyságának kérdése. Az ige nem lehet változékony, mert akkor a gyarapodásnak beláthatatlan vége lenne.
• Ige szentségének kérdése. Azért vette fel Isten fia a szolga alakját, hogy az Ige szenté váljon, nem azért, hogy ő megdicsőüljön. Azért volt szükség rá, hogy emberi testben közénk jöjjön, hogy meghaljon, úgy mint mi, és bemehessen a mennyek kapuján. Hogy számunkra is nyitva legyen majd az ajtó. Mert addig be volt zárva nekünk a paradicsom kapuja. A testével való rokonság miatt lettünk mi is Isten fogadott fiai. (Ezek szerint ha valaki ezek előtt halt meg, az pokolra került?)
• „Lett” „Keletkezett”: Istenre és ő világára nem érvényes a keletkezés, mivel örökké létező. Ha valahol mégis ilyen szavakat olvasunk, akkor az nem ezt a fajta keletkezést, vagy levést jelenti. Példája szerint, ha valaki jót tesz velünk, akkor a jótevőnk lett. De ezzel a „lett” szóval nem azt mondja, hogy az az ember aki segített nekünk megszületett, létrejött. Ezt vezeti vissza Istenre is. Ez az üdvösséget fejezi ki, amit az embereknek szerzett.

Arius nézetei Alexandriában nem maradhattak fenn, mivel sem a politikai érdek, sem a keresztény vallás képviselői nem nézték jó szemmel ténykedéseit. Eszközeik Arius megállítására sokszor nem voltak túl keresztényiesek, mi több etikához sem volt semmi közük. Arius halálának körülményei nem tisztázottak, amire akkor került sor 336-ban, amikor az egyház újra kegyeibe fogadta volna. Arius érveit véleményem szerint Athanasziosz nem tudta megdönteni, mivel vagy annyival magyaráz, hogy Isten dolgait nem lehet az emberekéhez hasonlítani, vagy elővesz egy dogmát és azzal próbálja palástolni tehetetlenségét. Amit nem tudnak megmagyarázni, amire nem találják a válaszokat, egyszerűen eretnek nyilvánítanak. Arius kérdései és feltevései egy olyan ember gondolatai, aki nem hisz feltétek nélkül, valamiféle logikát és válaszokat keres.