A társadalmi tagozódás
A társadalmi tagozódás
1. TAGOLTSÁG, KÖZÉRDEK ÉS PARTIKULÁRIS ÉRDEK
Az emberek közötti tartós társadalmi viszonyok a társadalom rétegződéséhez, tagolódásához vezetnek.
A társadalom széles értelemben vett csoport (szociális) tagoltsága és struktúrája a csoportérdekek tartós megjelenésével járt együtt.
Tagoltságok lehetnek természetadta különbségeken alapulóak: nem, kor – utódokra nem öröklődnek. Öröklődő tagoltság: a társadalmi fejlődéssel együtt járó egyenlőtlen társadalmi helyzetek által teremtett, megmerevedett tagoltság, szociális struktúra.
A termelés a tagokra következményekkel jár:
• Részmomentumát végzi
• Részfeladathoz ért
• Ugyanazon részfeladatot végző viszonyai életfeltételei az adott szerephez idomulnak, alakulnak, rögzülnek, átöröklődnek, sajátos társadalmi szerepek alakulnak ki.
A generációra átöröklődő társadalmi szerepek a társadalom újszerű tagolódását eredményezték. Formái: rabszolgák, tartóik, szabadok. Főrendek, köznemesek, jobbágyok. Nagytőkések, bérmunkások, parasztok. A nagycsoportoknak sajátos (partikuláris) érdekeik jöttek létre. Ezek érvényesítése más csoportok érdekérvényesítő törekvéseibe ütközött.
2. ÉRDEK ÉS POLITIKA
A csoporttagozódás állandósulásával állandósult a közérdek és csoportérdekek konfliktusa. Ezek egy idő után már nem voltak kezelhetőek a megszokott módon. Új társadalmi intézmények iránti igény— Egyes nagycsoportok saját befolyásuk alá—abból a célból, hogy közösségi érdekké feltüntetve valósíttassék meg saját érdekük. Ezek a partikuláris érdekérvényesítési törekvések a politika szülői.
3. HATALOM ÉS URALOM
Szociológiailag az állam nem definiálható. Trockij: „Minden állam erőszakon alapszik”.
Az állam számít az erőszakhoz való jog egyedüli forrásának.
A politika ezek szerint: törekvés a hatalomból való részesedésre, vagy a hatalom államok vagy embercsoportok közti megosztásának befolyásolására.
Az állam embereknek emberek feletti uralma, csak akkor áll fenn, ha az uralom alatt álló emberek az uralmon lévők által igényelt tekintélynek engedelmeskednek.
Az uralom legitimitásának elvileg háromféle alapja lehet:
1. a „tradicionális” uralom ( pátriárkák, fejedelmek)
2. a „karizmatikus” uralom (hadvezér, király)
3. „törvényességen” alapuló uralom (modern államszolgák és a hatalom más efféle letéteményesei)
Az engedelmeskedés indokai a félelem, remény és a legkülönfélébb érdekek lehetnek.
