A magánélet sérthetetlenségének etikája

Még mindig az a kérdés, hogy jár-e magánélet a közszereplőnek?

Lady Dianat a szenzációhajhász média a Föld legismertebb emberévé tette, majd a halálba kergette – ot már nem kérdezhetjük meg, hogy megérte-e, itt viszont gondolkodjunk egyet: lehet-e titkos magánélete, lehetnek-e homályban tartott szokásai, ne adj isten perverziói azoknak az embereknek, akiknek cselekedetei így vagy úgy, de milliók életét befolyásolják? Vagy hagyjuk meg a privátszférát szentnek, mint a többi „normális” ember esetén? Illo-e az ismert embereket egészen biológiai önfenntartási módszereik szintjéig kiteregetni, vagy mindezt valóban a közösség jogos kíváncsisága gerjeszti? Vagy pedig mindenki, aki reflektorfényre vágyik, kalkulálja be a dolgot elore?

A walesi hercegnő a fotósok elol való menekülés közben autóbalesetet szenvedett és meghalt (pontosabban: Diana hercegnő és barátja 1997. augusztus 31-re virradó éjszaka szenvedett halálos balesetet a párizsi Alma-híd aluljárójában, röviddel azután, hogy a Ritz szálloda körül ólálkodó fotósok elől szökve Mercedesükkel megpróbáltak egérutat nyerni az exkluzív sajtótémától felajzott követők elől. A versenyfutásban autójuk nagy sebességgel nekivágódott az aluljáró egyik tartóoszlopának. A hercegnő egyiptomi kedvese és a sofőr, Henri Paul a helyszínen, a brit trónörökös volt hitvese a kórházban halt meg, testőre, Trevor Rees-Jones súlyosan megsérült, de életben maradt. A hölgy ismertté válása óta folyamatosan vezette a világ bulvárlapjainak képzeletbeli összesített fotó- és sztori-toplistáját, fotózták mindenhol, mindenhonnan, (a hülyeség csúcsa egy kép, amely hátulról ábrázolja ot, világlap címoldalán), többet tudunk életérol, mint saját keresztanyánkéról, elvesztését hatmilliárd ember gyászolja.

Magánélet megsértése miatt bíróság elé kellett állnia annak a három paparazzónak, akik az autóbalesetet szenvedett, járműbe szorult és haldokló Diana hercegnőről és Dodi Al Fayedről haláluk előtt Párizsban fényképeket készítettek 1997-ben. Franciaországban a pernek csak akkor alkották meg a jogi feltételeit, ugyanis egy új törvény szerint az autók belsejét ezentúl személyes térnek tekintik, még akkor is, ha a jármű közúton tartózkodik. A brit hercegnő autóját robogós lesifotósok üldözték Párizsban a tragikus éjszakán.

Az egyiptomi iparmágnás Mohamed Al Fayed korábban fia és szerelme megöléssel vádolta a fotósokat, azonban a francia bíróság szerint nem fotóriporterek okozták a balesetet. Még egy per indult később, ahol a Dodi Al Fayedről készített fotókról volt szó, ugyanis sem Diana rokonai, sem a brit királyi család nem perelte ezért a fotósokat. Az Alma alagútbeli baleset után készült képek, amelyek eddig nem láttak napvilágot, jelenleg a bíróság tulajdonában vannak. Diana és Dodi mellett a balesetben életet vesztette Henri Paul sofőr is.

A két évig tartó, mindenre kiterjedő vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy az ütközést az ittasan vezető Henri Paul okozta, aki a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel hajtott át a szűk alagúton. A párizsi rendőrség bűnügyi osztálya 30 nyomozót alkalmazott, 153 tanút hallgattak meg, az első történetekben szereplő rejtélyes Fiat Unót keresve 3000 Fiat-tulajdonost hallgattak ki.

Mohammed al-Fayed kezdettől azt állította, hogy fia és Diana hercegnő összeesküvésnek esett áldozatul, meggyőződése szerint a brit királyi családnak állt volna érdekében megölni a szerelmeseket, mert nem kívántak egy muzulmánnal rokonságba kerülni. A semmítőszéki döntés pontot tett a történetre.

Diana halála megrázta a briteket, utolsó lakhelye, a Kensington palota előtti teret több millió virággal borították el. A walesi hercegnőt a Westminster apátságban búcsúztatták, és a családi birtokon, Althorpban helyezték örök nyugalomra 1997. szeptember 6-án.

A sok talány között csak egy biztos: hogy a Diana-kultusz máig biztos megélhetést jelent az emlékével élni – netán visszaélni – próbáló vállalkozóknak.