Média, etika
Média, etika
A sajtó, illetve a média nyilvánossága a szólásszabadság elengedhetetlen feltétele, de működésének feltételeit szintén etikai normák szabályozzák.
Jó szerencsét!
Közhírré tétetik!
Az egyik televízió-műsor riportban mutatta be az eddigi legnagyobb hazai lottónyeremény birtokosait, egy kelet-magyarországi középkorú házaspárt. A hírműsor munkatársai két nappal a húzás után találtak rá a nyertesekre, akik a riport szerint az újságíróktól értesülhettek szerencséjükről. A riportban ugyan nem hangzott el a házaspár neve, arcukat is csak eltakarva mutatták, de kilétük nem maradt homályban, mivel a házuk előtt készült riportban jól látszott az utca és a házszám, illetve elhangzott a település neve is.
A Szerencsejáték Rt. vezérigazgatója vizsgálatot rendelt el: arra volt kíváncsi, miként juthatott hozzá a televízió a bizalmasan kezelt adatokhoz. A vizsgálat során végignézték azokat a videofelvételeket, amelyek az öttalálatos szelvény bemutatásakor készültek. Kiderült, hogy akkor rögzíthette a hírműsor kamerája a szelvény hátuljára írt adatokat, amikor a szelvényt a Szerencsejáték Rt. dolgozója felemelte és egy halom tetejére tette. A nagy nyeremény miatt a Szerencsejáték Rt. nem kívánta nyilvánosságra hozni a nyertesek adatait, a hírműsor viszont technikai lehetőségeit kihasználva – a kamera segítségével „elleste” a nevet és a címet – eljutott a nyertesekhez. A vizsgálat a következőket állapította meg. Jogi visszaélés nem történt, hiszen a nyertesek a szelvény hátoldalára ráírták a nevüket és a címüket, ugyanakkor azonban a nyertes nevének közlésével megsértették a Szerencsejáték Rt. belső biztonsági szabályait, valamint a nyertesek személyiségi jogait is, hiszen kiszolgáltatott helyzetbe hozták őket.
