Műszeres vizsgálatok és hasznuk a belgyógyászati gyakorlatban
Vérnyomásmérés
- segítségével adatokat nyerünk az artériás rendszerben levő vérnek a szívciklusban elért legnagyobb és legkisebb nyomásértékéről, vagyis a pulzusnyomás maximumáról és minimumáról
- van szisztolés és diasztolés vérnyomás
- kilopascalban (kPa) vaygy higanymilliméterben (mmHg) fejezzük ki, és törtvonallal választjuk el
- felnőttek részére általában 12,5 cm széles és 30-40 cm hosszú mandzsetta a megfelelő
- fel nem fújt mandzsetta pontos felfekvésű („passzentos”), de nem leszorító („stranguláló”) hatású felcsatolása a megfelelő
- ezután megtapintjuk a könyökhajlatban az arteria brachialist, és nem rányomva, de fölé kell helyezni a fonendoszkóp érzékelő részét
- felfújjuk a mandzsettát kb. 20-30 mmHg-rel a pulzuseltűnés értéke fölé, majd onnan lassan kb. 2-3 mmHg/s sebességgel engedjük lefelé a nyomást, közben a higanyoszlop magasságát kell figyelni
- az első ún. Korotkoff-féle érhangnál a szisztolés, az utolsónál a diasztolés értéket leolvassuk a skáláról
- aritmiás szívműködés esetén ismételt mérésekből átlagot becsülünk à alkalmi vérnyomásnak nevezzük (egy alkalommal mért vérnyomás)
- vérnyomásmérés rövidítése: RR (Riva-Rocci nevek rövidítése)
- mérés eredményének értékelése az Egészségügyi Világszervezet (1978) alapján:
Normotónia
- <140 mmHg szisztolés
- <90 mmHg diasztolés
Hipertónia
- >160 mmHg szisztolés
- >95 mmHg diasztolés
A kettő közötti értéket határérték vérnyomás-emelkedésnek nevezzük.
Ortosztatikus kollapszushajlam (Shellong-próba): fekve magasabb, állva 30-40 mmHg-rel alacsonyabb vérnyomást mérünk.
Az alsó végtagon: a vérnyomást a combra csatolt, megfelelő méretű mandzsetta felfújásával és a fossa popliteába illesztett fonendoszkóp segítségével mérhetjük meg, a felső végtagi méréshez hasonló módon
Kardiopulmonális röntgenvizsgálat
A szív és a kisvérköri érrendszer röntgensugaras vizsgálata alapvetően kétféle lehet:
- állókép a mellkasról
- mozgókép a mellkasról
Rutincélú felvétel 30×40 cm-es vagy 35×35 cm méretű negatív filmre, ún. keménysugár technikával készítik, 1,8-2,0 m távolságból. A beteggel a vizsgálat ideje alatt kontrasztkását kortyoltatnak. A sugarakat posztero-anterior, majd latero-laterális irányból vezetjük a beteghez.
Mozgókép felvételhez: képerősítő és hozzácsatolt tv-lánc, filmfelvevő kamera szükséges. Ez már semmiképpen sem rutineljárás.
A képerősítős átvilágítás: a szív és a nagyerek főbb ágainak ciklusos alakváltozásait – pulzációját – teszi megfigyelhetővé a páciens forgatásával tetszőleges irányokból.
A röntgenvizsgálat eredményeként: a szív és üregeinek elhelyezkedéséről, nagyságáról, esetleges mozgási rendellenességéről, a nagyerek lefutásáról, nagyságáról, pulzációjáról, a kisvérköri érrendszer eloszlásáról nyerünk információkat.
- Az aorta nagyobb aortavíciumokban, hipertóniában, szklerózisban.
- A bal kamra nagyobb hipertóniában, aortavíciumban, mitrális inszufficienciában, bármely okú szívizom-elégtelenségben.
- Az arteria pulmonalis nagyobb vénás vagy artériás kisvérköri hipertóniában, a bal-jobb sönttel járó kongenitális víciumokban, idült légzőszervi megbetegedések miatti kisvérköri hipertóniában
- A jobb kamra nagyobb bármilyen kisvérköri hipertóniában, bal-jobb sönttel járó kongenitális víciumokban, pulmonális sztenózisban, trikuszpidális inszufficienciában
- A jobb pitvar nagyobb trikuszpidális víciumban vagy pitvari bal-jobb söntben, jobbkamra-elégtelenségben
- A vena cava superior széles, tágult jobbkamra-elégtelenségben, konstriktív perikarditiszben
- Arteriás érrajzolat megszaporodott kisvérköri szuperfúzió esetén, prekapilláris hipertónia esetében
- Vénás érrajzolat megszaporodott posztkapilláris kisvérköri nyomásfokozódásban
Átvilágításra szükség van
- az ún. szummációs felvételen valamely árnyéktöbblet pontosabb elhelyezkedését és/vagy kiterjedését akarjuk meghatározni a röntgenvizsgálat közben forgatva a pácienst
- pulzációs eltérést keresünk
Elektrokardiográfia (EKG)
- a szívműködés ritmusát és az egyes szívrészek összehúzódásának-elernyedésének sorrendjét szabályozó ingerületterjedést elektromos feszültségváltozások kísérik
- a feszültségváltozások a szív felszínéről tovaterjednek a test felszínére is, ahonnan elvezetve, felerősítve amplitúdó-idő függvények formájában megjeleníthetők.
- Az eljárást elektrokardiográfnak, az eredménygörbéket elektrokardiogrammnak nevezzük
- Attól függően hogy a testfelszín melyik és hány pontjáról történik a szívpotenciálok elvezetése, különböző EKG-eljárásokat különböztetünk meg
EKG testfelszíni térkép
- A tér minden irányában a mellkas felszínén mintegy négyzethálós alakzatban helyezzük fel az elektródokat és a róluk egyidejűleg elvezetett feszültségváltozásokat jelenítjük meg à úgy, hogy az azonos feszültségű szinkron pontokat folytonos vonalakkal összekötjük
- ha csak két, egymásra nem is pontosan merőleges irányú sík csupán egyes, konvencionálisan kialakult pontjairól és csak részben egyidejűleg vezetünk el potenciálváltozásokat, akkor a frontális síkba a végtagi (Einthoven-féle bipoláris és a Goldberger-féle unipoláris), a horizontális síkba a mellkasi (Wilson-féle unipoláris) elvezetések görbéi által nyerünk bepillantást à ez a legkiterjedtebben használt 12 elvezetéses EKG
Technikai követelmények
- annyi erősítő-regisztráló csatornára van szükség, ahány elvezetést akarunk egyidejűleg felvenni
- az elektródoknak nedvességre sem polarizálódó fémfelülete jól vezető kontaktusban rögzüljön a páciens bőrén(elektrolitba mártott szűrőpapír lapocska, elektródzselé, gumiszalagos, szívókorongos rögzítés
- a készüléknek az elektród felé haladó feszültségi frontot pozitív, a tőle távolodót negatív jelként kell megjelenítenie
- elnevezések (P hullám, PR szakasz, Q hullám, QRS komplexus, ST szakasz, T hullám, QT szakasz, U hullám)
- Nincs P-hullám: pitvarremegés, pitvarlebegés esetén
- Rejtett a P-hullám: junkcionális ritmus miatt a QRS-ben van, vagy az előző T-ben van
- Helyenként nincs P-hullám: szinuszütem kimaradás, vagy extraszisztolia esetén
Alaki eltérések
- P1>P2>P3=P-szinisztokardiale
- P3>P2>P1=P-dextrokardiale
- P2, P3 negatív és PaVR pozitív=sinus coronarius ritmus
- P változó alakú: vándorló ingerképzés
Fonokardiográfia (PKG)
- a szívhangok és zörejek ábrázolása
- elsősorban egyes hangjelenségek tartamának, fellépési idejének és szívcikluson belüli elhelyezkedésének pontosabb kvantitatív meghatározásában van jelentős szerepe
- PKG-hoz nélkülözhetetlen vezető görbeként EKG egyidejű felvétele
- A különböző rezgésszámú hangjelenségeket célszerű különválasztva megjeleníteni:
- Mély (<50 Hz)
- Közép (50 és 150 Hz között)
- Magas (>150)
A PKG-n az első hang(S1)a QRS-csoport végével, az S-hullámmal esik egybe. A mitrális és a trikuszpidális zárást jelzi. A második hang(S2)az aorta-és a pulmonális zárást mutatja, és a T-hullám végével egyidejű.
A szívcsúcson vagy az Erb-ponton az S1 előtt jelenhet meg az S4 pitvari hang. A PKG-lelet megfogalmazásakor ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, amelyeket a szív hallgatózási leleleteinél, kiegészítve az időtengely mentén mért adatokkal.
A PKG felvétel alkalmával esetenként érdemes lehet hemodinamikai változások provokálása és ennek hatására bekövetkező PKG-változások tanulmányozása:
- Ilyen manőverek: Valsalva-próba, izometriás handgrip-terhelés, farmakológiai beavatkozás
Mechanográfia
- a szívműködés energetikai szintű jelenségeinek-áramlás (Q’), nyomás (P), térfogat (Q)-ismerete nélkülözhetetlen
- az áramlás-nyomás-térfogat jellemző hármas közvetlenül csak invazív módszerekkel mérhető, szívkatéteres vizsgálat keretében
- a mechanográfiás eljárások leggyakoribb fajtái:
- szívcsúcslökés-görbe felvétele: apexkardiográfia (AKG)
- érmozgás-ábrázolások: pulzográfia, oszcillometria, vénagörbe-felvétel
- véráramlásra jellemző görbék készítése: reográfia, vénás okklúziós pletizmogtráfia
Apexkardiográfia (AKG)
- a szívcsúcslökés helyén a mellkasra helyezett, légtartalmú, zárt terű, harang alakú kapszula a mellkasfelszín egy kis részének viszonylagos elmozdulását érzékeli az azt körülvevő többi részhez képest
- ennek elektromos jellé alakított, majd kirajzolt görbéje az apexkardiogram
- az AKG amplitúdója nem kalibrálható
- vezetőgörbének EKG-t veszünk mellé, és PKG-val is gyakran célszerű együtt regisztrálni
- az AKG jellegzetes részletei hullámok pontok szakaszok
Érmozgások ábrázolása
Karotiszgörbe
- a görbe talppontja az aortanyitást jelzi
- felhágó szárja az első megtöretésig a gyorsuló ejekciót jelzi
- a csúcsa az a pont, ameddig az érben a radiális irányú áramlás tart
- a leszálló száron levő megtöretés az aortazárást jelzi
- a talpponttól a csúcspont eléréséig tartó idő a csúcsidő, melynek referens(normál)értéke: 120 ms.
Oszcillometria
- az artériás érfal mozgásainak műszeres kijelzése
Vénagörbe
- nem nyomás, hanem apály-dagály jelenségek okozta érfalelmozdulást jelez, amíg a véna jugularis nincs feszesre telt állapotban
- felvételének legjobb helye a jobb oldali bulbus venae jugularis
- vezetőgörbéül EKG szolgál
- a vénagörbe nevezetes részei: az a-hullám, az x-hullám, a v-hullám, az y-hullám
Az áramlásmérés nem invazív módszerei
Okklúziós pletizmográfia
- a vénás elfolyás elzárását követő igen rövid időben az artériás vér odafolyása növeli a vizsgálatra bezárt testrész térfogatát, s ennek kezdeti sebessége arányos a véráramlással
- alkar, vagy kézujjak áramlásmérésére alkalmazzuk
Reográfia
- az intrakraniális áramlásmérések, oldaleltérések megállapításának fontos nem invazív eszköze
Echokardiográfia
- a szív belső, mozgó struktúraelemeiről kvantitatív adatokat szolgáltat
- a méréseket egy piezoelektromos kristály 1-7,5 MHz-es ultrahangjának szívbe bocsátását és visszaverődését elemző, ábrázoló eszköz teszi lehetővé
- fontos a feloldóképesség à ez a legkisebb távolság két rész között, amelyet még e módszerrel meg lehet különböztetni
- az optimális rezgésszám felnőtt emberi testhez 2,25-5,0 MHz, ez 0,8-0,5 mm sugárirányú feloldást ad
- az ultrahangot kibocsájtó kristályt tartó fej és a mellkas bőre közé a hang behatolását elősegítő zselét kell felkenni
- az ultrahangot bordaközben bocsátjuk a mellkasba, a vizsgálandó struktúrák irányába
Radiokardioangiográfia (RKAG)
- képi információval szolgál
- nagy érzékenységű, finom térbeli feloldó képességű, gyors válaszidejű szcintillációs kamera segítségével képernyőn jeleníti meg az izotópsugárzó aktivitástartalmú rekeszek képét alak-, nagyság-, és változáshű csillámló foltok formájában
- fontos a szívizom vérellátásának az ismerete
NMR (MRI)
- mágneses rezonancia vizsgálat
- általános szöveti minőség jelzésére is alkalmas, például: zsír, víz, vér, kémiai anyagok stb.
- szöveti-szervi elhelyezkedések mérhetők általa
- egyes intracelluláris enzimreakciók fluxusa is követhető vele in vivo
- a szövetek, szervek eltérő szürkeséggel jelennek meg a képen
- zsír – fehér
- máj – enyhén szürke
- izom – sötét szürke
- csont – csaknem fekete
- levegő – fekete
- tumorok – világosabbak, mint a környező szövet
Az NMR a kardiovaszkuláris diagnosztikában sokféle információval szolgál: jelzi az aneurizmákat, mérhető vele a falvastagság/üreg aránya, billentyűket és papilláris izmokat jelenít meg, miokardiális anyagcserezavarok vizsgálhatók vele, elkülöníthetők vele különböző kardiomiopátiák, áramlásmérésre is alkalmas. Hátránya ennek a módszernek, hogy lassú.
Szívkatéterezés
Valamely perifériás érből műanyag csövet vezetünk a szívbe, ill. a centrális erekbe, hogy segítségével:
- tisztázzuk az anatómiai képeket, térfogatokat
- nyomásokat mérjünk
- vérmintavételekkel áramlásokról tájékozódjunk
- intrakardiális elektrofiziológiai jelenségeket elemezzünk