Műszeres vizsgálatok és hasznuk a belgyógyászati gyakorlatban

12 perc olvasás

Vérnyomásmérés

segítségével adatokat nyerünk az artériás rendszerben levő vérnek a szívciklusban elért legnagyobb és legkisebb nyomásértékéről, vagyis a pulzusnyomás maximumáról és minimumáról
van szisztolés és diasztolés vérnyomás
kilopascalban (kPa) vaygy higanymilliméterben (mmHg) fejezzük ki, és törtvonallal választjuk el
felnőttek részére általában 12,5 cm széles és 30-40 cm hosszú mandzsetta a megfelelő
fel nem fújt mandzsetta pontos felfekvésű („passzentos”), de nem leszorító („stranguláló”) hatású felcsatolása a megfelelő
ezután megtapintjuk a könyökhajlatban az arteria brachialist, és nem rányomva, de fölé kell helyezni a fonendoszkóp érzékelő részét
felfújjuk a mandzsettát kb. 20-30 mmHg-rel a pulzuseltűnés értéke fölé, majd onnan lassan kb. 2-3 mmHg/s sebességgel engedjük lefelé a nyomást, közben a higanyoszlop magasságát kell figyelni
az első ún. Korotkoff-féle érhangnál a szisztolés, az utolsónál a diasztolés értéket leolvassuk a skáláról
aritmiás szívműködés esetén ismételt mérésekből átlagot becsülünk à alkalmi vérnyomásnak nevezzük (egy alkalommal mért vérnyomás)
vérnyomásmérés rövidítése: RR (Riva-Rocci nevek rövidítése)
mérés eredményének értékelése az Egészségügyi Világszervezet (1978) alapján:

Normotónia

<140 mmHg szisztolés
<90 mmHg diasztolés

Hipertónia

>160 mmHg szisztolés
>95 mmHg diasztolés

A kettő közötti értéket határérték vérnyomás-emelkedésnek nevezzük.

Ortosztatikus kollapszushajlam (Shellong-próba): fekve magasabb, állva 30-40 mmHg-rel alacsonyabb vérnyomást mérünk.

Az alsó végtagon: a vérnyomást a combra csatolt, megfelelő méretű mandzsetta felfújásával és a fossa popliteába illesztett fonendoszkóp segítségével mérhetjük meg, a felső végtagi méréshez hasonló módon

Hirdetés

Kardiopulmonális röntgenvizsgálat

A szív és a kisvérköri érrendszer röntgensugaras vizsgálata alapvetően kétféle lehet:

állókép a mellkasról
mozgókép a mellkasról

Rutincélú felvétel 30×40 cm-es vagy 35×35 cm méretű negatív filmre, ún. keménysugár technikával készítik, 1,8-2,0 m távolságból. A beteggel a vizsgálat ideje alatt kontrasztkását kortyoltatnak. A sugarakat posztero-anterior, majd latero-laterális irányból vezetjük a beteghez.

Mozgókép felvételhez: képerősítő és hozzácsatolt tv-lánc, filmfelvevő kamera szükséges. Ez már semmiképpen sem rutineljárás.

A képerősítős átvilágítás: a szív és a nagyerek főbb ágainak ciklusos alakváltozásait – pulzációját – teszi megfigyelhetővé a páciens forgatásával tetszőleges irányokból.

A röntgenvizsgálat eredményeként: a szív és üregeinek elhelyezkedéséről, nagyságáról, esetleges mozgási rendellenességéről, a nagyerek lefutásáról, nagyságáról, pulzációjáról, a kisvérköri érrendszer eloszlásáról nyerünk információkat.

Az aorta nagyobb aortavíciumokban, hipertóniában, szklerózisban.
A bal kamra nagyobb hipertóniában, aortavíciumban, mitrális inszufficienciában, bármely okú szívizom-elégtelenségben.
Az arteria pulmonalis nagyobb vénás vagy artériás kisvérköri hipertóniában, a bal-jobb sönttel járó kongenitális víciumokban, idült légzőszervi megbetegedések miatti kisvérköri hipertóniában
A jobb kamra nagyobb bármilyen kisvérköri hipertóniában, bal-jobb sönttel járó kongenitális víciumokban, pulmonális sztenózisban, trikuszpidális inszufficienciában
A jobb pitvar nagyobb trikuszpidális víciumban vagy pitvari bal-jobb söntben, jobbkamra-elégtelenségben
A vena cava superior széles, tágult jobbkamra-elégtelenségben, konstriktív perikarditiszben
Arteriás érrajzolat megszaporodott kisvérköri szuperfúzió esetén, prekapilláris hipertónia esetében
Vénás érrajzolat megszaporodott posztkapilláris kisvérköri nyomásfokozódásban

Átvilágításra szükség van

az ún. szummációs felvételen valamely árnyéktöbblet pontosabb elhelyezkedését és/vagy kiterjedését akarjuk meghatározni a röntgenvizsgálat közben forgatva a pácienst
pulzációs eltérést keresünk

Elektrokardiográfia (EKG)

a szívműködés ritmusát és az egyes szívrészek összehúzódásának-elernyedésének sorrendjét szabályozó ingerületterjedést elektromos feszültségváltozások kísérik
a feszültségváltozások a szív felszínéről tovaterjednek a test felszínére is, ahonnan elvezetve, felerősítve amplitúdó-idő függvények formájában megjeleníthetők.
Az eljárást elektrokardiográfnak, az eredménygörbéket elektrokardiogrammnak nevezzük
Attól függően hogy a testfelszín melyik és hány pontjáról történik a szívpotenciálok elvezetése, különböző EKG-eljárásokat különböztetünk meg

EKG testfelszíni térkép

A tér minden irányában a mellkas felszínén mintegy négyzethálós alakzatban helyezzük fel az elektródokat és a róluk egyidejűleg elvezetett feszültségváltozásokat jelenítjük meg à úgy, hogy az azonos feszültségű szinkron pontokat folytonos vonalakkal összekötjük
ha csak két, egymásra nem is pontosan merőleges irányú sík csupán egyes, konvencionálisan kialakult pontjairól és csak részben egyidejűleg vezetünk el potenciálváltozásokat, akkor a frontális síkba a végtagi (Einthoven-féle bipoláris és a Goldberger-féle unipoláris), a horizontális síkba a mellkasi (Wilson-féle unipoláris) elvezetések görbéi által nyerünk bepillantást à ez a legkiterjedtebben használt 12 elvezetéses EKG

Technikai követelmények

annyi erősítő-regisztráló csatornára van szükség, ahány elvezetést akarunk egyidejűleg felvenni
az elektródoknak nedvességre sem polarizálódó fémfelülete jól vezető kontaktusban rögzüljön a páciens bőrén(elektrolitba mártott szűrőpapír lapocska, elektródzselé, gumiszalagos, szívókorongos rögzítés
a készüléknek az elektród felé haladó feszültségi frontot pozitív, a tőle távolodót negatív jelként kell megjelenítenie
elnevezések (P hullám, PR szakasz, Q hullám, QRS komplexus, ST szakasz, T hullám, QT szakasz, U hullám)
- Nincs P-hullám: pitvarremegés, pitvarlebegés esetén
- Rejtett a P-hullám: junkcionális ritmus miatt a QRS-ben van, vagy az előző T-ben van
- Helyenként nincs P-hullám: szinuszütem kimaradás, vagy extraszisztolia esetén

Alaki eltérések

P1>P2>P3=P-szinisztokardiale
P3>P2>P1=P-dextrokardiale
P2, P3 negatív és PaVR pozitív=sinus coronarius ritmus
P változó alakú: vándorló ingerképzés

Fonokardiográfia (PKG)

a szívhangok és zörejek ábrázolása
elsősorban egyes hangjelenségek tartamának, fellépési idejének és szívcikluson belüli elhelyezkedésének pontosabb kvantitatív meghatározásában van jelentős szerepe
PKG-hoz nélkülözhetetlen vezető görbeként EKG egyidejű felvétele
A különböző rezgésszámú hangjelenségeket célszerű különválasztva megjeleníteni:
- Mély (<50 Hz)
- Közép (50 és 150 Hz között)
- Magas (>150)

A PKG-n az első hang(S1)a QRS-csoport végével, az S-hullámmal esik egybe. A mitrális és a trikuszpidális zárást jelzi. A második hang(S2)az aorta-és a pulmonális zárást mutatja, és a T-hullám végével egyidejű.

Hirdetés

A szívcsúcson vagy az Erb-ponton az S1 előtt jelenhet meg az S4 pitvari hang. A PKG-lelet megfogalmazásakor ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, amelyeket a szív hallgatózási leleleteinél, kiegészítve az időtengely mentén mért adatokkal.

A PKG felvétel alkalmával esetenként érdemes lehet hemodinamikai változások provokálása és ennek hatására bekövetkező PKG-változások tanulmányozása:

Ilyen manőverek: Valsalva-próba, izometriás handgrip-terhelés, farmakológiai beavatkozás

Mechanográfia

a szívműködés energetikai szintű jelenségeinek-áramlás (Q’), nyomás (P), térfogat (Q)-ismerete nélkülözhetetlen
az áramlás-nyomás-térfogat jellemző hármas közvetlenül csak invazív módszerekkel mérhető, szívkatéteres vizsgálat keretében
a mechanográfiás eljárások leggyakoribb fajtái:
- szívcsúcslökés-görbe felvétele: apexkardiográfia (AKG)
- érmozgás-ábrázolások: pulzográfia, oszcillometria, vénagörbe-felvétel
- véráramlásra jellemző görbék készítése: reográfia, vénás okklúziós pletizmogtráfia

Apexkardiográfia (AKG)

a szívcsúcslökés helyén a mellkasra helyezett, légtartalmú, zárt terű, harang alakú kapszula a mellkasfelszín egy kis részének viszonylagos elmozdulását érzékeli az azt körülvevő többi részhez képest
ennek elektromos jellé alakított, majd kirajzolt görbéje az apexkardiogram
az AKG amplitúdója nem kalibrálható
vezetőgörbének EKG-t veszünk mellé, és PKG-val is gyakran célszerű együtt regisztrálni
az AKG jellegzetes részletei hullámok pontok szakaszok

Érmozgások ábrázolása

Karotiszgörbe

a görbe talppontja az aortanyitást jelzi
felhágó szárja az első megtöretésig a gyorsuló ejekciót jelzi
a csúcsa az a pont, ameddig az érben a radiális irányú áramlás tart
a leszálló száron levő megtöretés az aortazárást jelzi
a talpponttól a csúcspont eléréséig tartó idő a csúcsidő, melynek referens(normál)értéke: 120 ms.

Oszcillometria

az artériás érfal mozgásainak műszeres kijelzése

Vénagörbe

nem nyomás, hanem apály-dagály jelenségek okozta érfalelmozdulást jelez, amíg a véna jugularis nincs feszesre telt állapotban
felvételének legjobb helye a jobb oldali bulbus venae jugularis
vezetőgörbéül EKG szolgál
a vénagörbe nevezetes részei: az a-hullám, az x-hullám, a v-hullám, az y-hullám

Az áramlásmérés nem invazív módszerei

Okklúziós pletizmográfia

a vénás elfolyás elzárását követő igen rövid időben az artériás vér odafolyása növeli a vizsgálatra bezárt testrész térfogatát, s ennek kezdeti sebessége arányos a véráramlással
alkar, vagy kézujjak áramlásmérésére alkalmazzuk

Reográfia

az intrakraniális áramlásmérések, oldaleltérések megállapításának fontos nem invazív eszköze

Echokardiográfia

a szív belső, mozgó struktúraelemeiről kvantitatív adatokat szolgáltat
a méréseket egy piezoelektromos kristály 1-7,5 MHz-es ultrahangjának szívbe bocsátását és visszaverődését elemző, ábrázoló eszköz teszi lehetővé
fontos a feloldóképesség à ez a legkisebb távolság két rész között, amelyet még e módszerrel meg lehet különböztetni
az optimális rezgésszám felnőtt emberi testhez 2,25-5,0 MHz, ez 0,8-0,5 mm sugárirányú feloldást ad
az ultrahangot kibocsájtó kristályt tartó fej és a mellkas bőre közé a hang behatolását elősegítő zselét kell felkenni
az ultrahangot bordaközben bocsátjuk a mellkasba, a vizsgálandó struktúrák irányába

Radiokardioangiográfia (RKAG)

képi információval szolgál
nagy érzékenységű, finom térbeli feloldó képességű, gyors válaszidejű szcintillációs kamera segítségével képernyőn jeleníti meg az izotópsugárzó aktivitástartalmú rekeszek képét alak-, nagyság-, és változáshű csillámló foltok formájában
fontos a szívizom vérellátásának az ismerete

NMR (MRI)

mágneses rezonancia vizsgálat
általános szöveti minőség jelzésére is alkalmas, például: zsír, víz, vér, kémiai anyagok stb.
szöveti-szervi elhelyezkedések mérhetők általa
egyes intracelluláris enzimreakciók fluxusa is követhető vele in vivo
a szövetek, szervek eltérő szürkeséggel jelennek meg a képen
- zsír – fehér
- máj – enyhén szürke
- izom – sötét szürke
- csont – csaknem fekete
- levegő – fekete
- tumorok – világosabbak, mint a környező szövet

Az NMR a kardiovaszkuláris diagnosztikában sokféle információval szolgál: jelzi az aneurizmákat, mérhető vele a falvastagság/üreg aránya, billentyűket és papilláris izmokat jelenít meg, miokardiális anyagcserezavarok vizsgálhatók vele, elkülöníthetők vele különböző kardiomiopátiák, áramlásmérésre is alkalmas. Hátránya ennek a módszernek, hogy lassú.