A táplálkozás
A nyálamiláz a gyomorba jutott falat belsejében mindaddig tovább emészti a keményítőt, ameddig a kémhatás belül is savassá nem válik. A gyomor úgynevezett fősejtjei pepszin nevű fehérjebontó enzimet termelnek. A gyomrot belülről mucintartalmú nyálka fedi, ez védi a gyomorfalat a megemésztődéstől.
A gyomorban a táplálék összekeveredik a sósavval és a pepszinnel. A keverő mozgást a gyomor hosszanti, körkörös és ferde simaizomzatával végzi, majd végül perisztaltikus mozgással kis adagokban továbbítja a gyomor tartalmát a vékonybélbe. A gyomor felszívó működést is végez, a víz, a sók és az alkohol egy része már innen felszívódik, a gyógyszerek is.
A vékonybél három szakaszból áll: patkóbél, éhbél, csípőbél. A patkóbél a gyomor után következő, a jobb oldalon meghajló, patkó alakú szakasz. Az éhbél perisztaltikája egy ideig halál után is működik, így boncoláskor mindig üresen találják. A csípőbél a hasüreg alsó részéig terjed.
A vékonybél feladata az emésztés és a felszívás. Az ember vékonybele 6-7 m hosszú, átmérője 3-5 cm. Az emésztőnedveket a máj, a hasnyálmirigy és a vékonybél fala termeli. Az emésztőnedvek és a béltartalom elkeveredését a bél keverő mozgása, továbbhaladását a bél perisztaltikus mozgása teszi lehetővé. A bél körkörös simaizmai egy kis szakaszon összehúzódnak, így a béltartalmat két részre különítik, majd egy másik helyen húzódnak össze és akkor egy másik helyen keverik bele az emésztőnedvet a béltartalomba.
A máj emésztőnedve az epe, ez enzimet nem tartalmaz, csak emulgeálóanyagot, mely a zsírcseppeket nem engedi újra nagyobb cseppekké összeállni.
A hasnyálmirigy által termelt napi mintegy másfél liter hasnyál tartalmazza mind a négy szervesanyag-típus bontóenzimét: lipid, szénhidrát, fehérje, nukleinsav. A lipáz a zsírokat bontja, lesz egy monoglicerid és két zsírsav. A hasnyál amiláza a nyálamilázzal azonos működésű. A hasnyál fehérjebontó enzime a tripszin. A nukleinsavbontó enzim a nukleáz, amely nukleotidokra, majd pentózra, foszforsavra és nitrogéntartalmú szerves bázisra bont. Az epe és a hasnyál a vékonybél kezdeti szakaszába, a patkóbélbe ürül.
A vékonybél falának egysejtű mirigyei naponta kb. egy liter bélnedvet termelnek.
A felszívás a vékonybél nyálkahártyájának részein, a bélbolyhokon keresztül folyik. Felszínét nagy felületű mikrobolyhos hengerhám borítja. A hám alatt helyezkednek el az erek. Nyirokerek is, nemcsak vérerek. A bélbolyhok állandó mozgásban vannak, kinyúlnak majd összehúzódnak. Belsejükben ideg és izom is található.
A vékonybélből a víz ún. passzív transzporttal szívódik fel a vérbe. A glükóz, az aminosavak, a nukleinsavak alkotórészei és az ionok aktív transzporttal szívódnak fel a bélbolyhokon keresztül a vérbe, így jutnak el a májon át az őket felhasználó sejtekhez.
A máj nem elsősorban emésztőmirigy, inkább anyagátalakítás, epeképzés a feladata. A hasüreg felső részén, jobb oldalon találjuk. Két lebenyből áll, elölről a hashártya kettőzete, a cseplesz takarja.
A máj alsó felületén helyezkedik el az epehólyag, ez tárolja a máj által termelt epét, töményíti és a zsíros béltartalomhoz hozzáüríti. Az epe bomlástermékeket is tartalmaz. Epefesték adja a színét, ez a hemoglobin bontásakor, vastartalmának kivonásakor keletkezik. A vékonybélbe ürülők epefesték barna színű anyaggá alakul. A vizelet színét is meghatározza. A hemoglobinból kivont vasat a máj raktározza.
A homeosztázis fenntartásában fontos szerepe van, mivel szabályozni tudja a vér kis szerves molekuláinak megfelelő arányát. Méregteleníti a szervezetet oly módon, hogy a mérgező anyagokat feldarabolja, vízoldhatóvá teszi, így a vese ki tudja választani. A máj a véralvadáshoz is nélkülözhetetlen, mivel a vérplazma fehérjéinek legnagyobb része itt képződik. Ezt úgy végzi a máj, hogy a saját, tápláló erén kívül egy kapuér is befolyik a májba. A kapuér vérének glükóz- és aminosav tartalmát állítja be a máj, ezt a vért méregteleníti.
A máj működési egysége a májlebenyke. A májlebenyke szélén folyik be a sorban álló sejtekből kialakuló májsejtgerendák közé mind a sejteket tápláló verőerek vére, mind a kapuér vére. Amíg a vér a májsejtgerendák között végighalad, addig a májsejtek elvégzik a megfelelő beállítást, és a központi gyűjtőérből kifolyó vér már szabályozottabb összetételű, kevesebb méreganyagot tartalmaz. A vérrel ellentétes irányban áramlik a májlebenykében a termelődő epe, mely ezután az epehólyagba jut.
Lapozz a további részletekért