A légzés

A sejtek légzése, az úgynevezett sejtlégzés a tápanyagok lebontásához, vagyis az energiatermeléshez szükséges oxigén felvételét és az égés során keletkezett szén-dioxid leadását jelenti. A gázok a sejthártyán diffúzióval mozognak.

Az emberben a légzési gázokat a tüdőtől a sejtekig viszonylag nagy távolságokra kell eljuttatni. Ehhez a diffúzió túl lassú lenne, a vér azonban megfelelő gyorsasággal szállítja a légzési gázokat. Ugyanakkor a tüdő és a vér, valamint a vér és a sejtek között továbbra is diffúzióval jutnak át a légzési gázok. A légzési gázoknak a tüdő és a sejtek között végbemenő áramlását gázcserének nevezzük.

A mellüreg aktív mozgása a tüdőt passzívan mozgatja. Belégzéskor a rekeszizom a hasüreg felé mozdul el és a bordák megemelkednek, így megnő a mellüreg térfogata. Nő a tüdő térfogata is, így a gáz nyomása csökken, és a külső, nagyobb nyomású levegő beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a mellüreg térfogatát változtató izmok elernyednek, a mellüreg és a tüdő térfogata csökken, a tüdőben a nyomás nő, és a gáz a tüdőből a légkörbe jut.

A tüdőbe a levegő a légutakon áramlik be. A légzőhám vékony, sérülékeny, könnyen kiszárad, tehát a légutak szerepe a merevítés, a levegő szűrése, pormentesítése, párásítása, melegítése. Az orrüreg szőrein fennakadnak a nagyobb szennyeződések. Az orr belsejének nyálkahártyája mirigyekben, erekben gazdag. Az áthaladó levegőt a mirigyek váladéka párásítja, az erekben folyó vér felmelegíti. A légcső a garatot köti össze a tüdővel. Az orrüreg és a légcső belső hámrétege csillós. Az állandó csapkodás hajtja kifelé az apró porszemcséket. Mind a légcső, mind a tüdő hörgői porcokkal merevített csövek, melyek a légutaknak tartást adnak.

Az orr és melléküregei

Az orr csontos és porcos részből áll. Az orrcimpák mozgathatók. Az orrüreget a szájüregtől a kemény és a lágy szájpad, a koponyaüregtől a rostacsont választja el. Az orrüreg és a garat között két nagy ovális nyílás van, ezek a hortyogók. Az orrsövény az orrot két orrjáratra osztja. Az orrjáratok belsejének széli részén három pár felületnövelő orrkagylót találunk. Az orr három melléküreggel van kapcsolatban: a homloküreggel, az arcüreggel és az ékcsonti üreggel. Az orrüreg felső részébe nyílnak a könnycsatornák. Az orrüreg nyálkahártyája csillós hengerhámmal borított, mirigyekben gazdag, kötőszövete dús érellátású. Az orrüreg felső részében találjuk a szaglóhámot.

A gége a légcső felső része, több kisebb porc és izom együttese. Elöl borítja a pajzsporc. Ez alatt helyezkedik el a gyűrűporc. A gyűrűporc kiszélesedő részén áll hátul a két kis kannaporc. A kannaporc és a pajzsporc széle, valamint a két kannaporc között harántcsíkolt izom van. A két hangszalag a pajzsporc csúcsi részének belsejétől fut az egyik és a másik kannaporcig. A gége belső részét nyálkahártya béleli. A hangszalag a nyálkahártya alatt van, így a gége belső falától a hangszalagig és vissza egy nyálkahártya-kettőzet halad, ez a hangredő. A hangszalagoktól kifelé, a pajzsporc széle felé tehát a gége hengeres ürege zárt, a két hangszalag közt viszont nyitott. A nyitott részt hangrésnek nevezzük. Hangadáskor a kannaporcokat mozgató izmok segítségével mozgatjuk a hangszálakat, és ezzel a hangredőt, így a tüdőből kiáramló levegő útját hol elzárjuk, hol szabadon hagyjuk. A levegő a hangredő mögött hol feltorlódik, hol szabadon áramlik. A hangrezgés longitudinális hullám. Fontos még a száj- és orrüreg rezonanciája, valamint a nyelv, az ajkak és a fogak alakja, helyzete is. A gégefedő porc el tudja zárni a gége felső nyílását. Ez nem csak nyelésnél fontos. Amikor erőlködünk, a mellkas szilárdsága a ráfeszített izomtól függ. Ilyenkor a gégefedő becsukásával tartjuk bent a levegőt.

A gége lefelé a légcsőben folytatódik. A légcsövet merevítő porcok C alakúak, hátrafelé nyitottak. A nyelőcső vele párhuzamosan, mögötte halad.

A tüdő a mellüregben helyezkedik el. A mellkast hátulról a gerincoszlop, oldalról a bordák, elölről a szegycsont határolja. A mellüreget belülről savós hártya béleli, ez a mellhártya fali lemeze; a tüdőt kívülről is savós hártya borítja, ez a mellhártya zsigeri lemeze. A két hártya között savós folyadék van. A tüdő a rekeszizom felé lapos, kissé a hasüreg felé boltozatos, felfelé csúcsos szerv. Jobb oldali része három lebenyből áll, bal oldali része kettőből, mert a szív a középtől kissé balra tolódva jelentős helyet foglal el. A légcső a tüdőbe érve a két tüdőfélnek megfelelően két főhörgőre ágazik el, azok pedig a lebenyeknek megfelelően hörgőkre. A hörgők falát gyűrű alakú porcok merevítik. A hörgők hörgőcskékre ágaznak tovább, azok végén pedig szőlőfürtszerűen léghólyagocskákat találunk. A léghólyagocskák felülete kb. 150 m². A hörgőcskék fala kötőszövetből és simaizomból áll, a léghólyagocskák fala pedig váltakozva egyrétegű lap- és köbhámból, amelyet hajszálerek hálózata fon körül. A léghólyagocskák és a hajszálerek hámján keresztül megy végbe a gázcsere. A léghólyagocskák belseje egy a tüdő által termelt felületaktív anyaggal van bevonva, amely megakadályozza, hogy kilégzéskor a léghólyagocskák fala összetapadjon.