Hirdetés

SZÍV

SZÍV – Vörösmarty Mihály

Szív vagyok, elkeserűlt ifjúnak szíve, üres ház,
     Melyben kedv nélkűl száll meg az égi lakos;
Itt az öröm szomorúvá lesz, kéj és gyönyör elhal,
     A boldog szerelem megriad, és tova kél.
Néma halál, te szelíd vendég! jer s zárd el az ajtót,
     S írd rá: búk, örömek, vissza! bemenni tilos.

1831 szeptembere előtt


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!