REMETE SÍRJA

REMETE SÍRJA – Vörösmarty Mihály

Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,
     Kit szent gondjai közt csendesen ére halál.
Mely élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél,
     Lábainál csörög a kút ere, melyet ivott:
Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant is?
     Hallja; de álmadozik s álma örökre szelíd.

1830