JOLÁHOZ

JOLÁHOZ – Vörösmarty Mihály

Nyájas szerelme szűz Jolám szivének,
Ha ömlesz át az édes ajkakon,
Ha fognak égni csókid arcomon,
A rég kivántak, szép szád csattanási?
O mint ohajtám gerjedő tüzemben,
Hogy benned oltsam lobbanásait;
O mint esengék, hogy kivánatimnak
Benned legyen határa s vége is,
S lánggal tapadt a vágyó szem valódba:
Nyugtot vadásztam hószín melleden,
Csillám szemednek ép sugáriban,
Az ifjú termet mozdulásiban,
Élettel ömlő szózatod dalában,
És ami bájoló volt mindenütt;
De nyugtatót nem, több vágyást szereztem,
S jobban hevültek vérem kényei. –
Adj csókot, oh az elsőt életemben!
Ha tudsz szeretni, szánj meg, adj Jola.
S ha visszakéred, csókká ömlöm át,
Oly hevessé, mint a déli nap,
S ez mind tiéd lesz, – csak tiéd, Jola!

Börzsöny, 1822