(BÁRKI LEGYEN…)

(BÁRKI LEGYEN…) – Vörösmarty Mihály

Bárki legyen, bosszus nyelvvel aki sérteget engem,
     Hallja miként értem vélekedése okát:
Oktalanúl titkolt vétked rám kenni merészled,
     S kétszínűségem szülte gyanús kebeled.
Kétszínűségem láthatják mindenek, ámde
     Titkolod és rosszúl titkolod a tiedet.
Ájtatos itt, úgy mondsz, de amott már csintalan, így hát
     Kétszinű, rosszúl érted az ilyeneket.
Mert ha talám csendes vagyok itt, engem nem a törvény
     Tilt meg, arra vezet szivbeli indulatom.
Csintalan, ámde sehol nem voltam, senkinek én még
     Nem törtem be fejét, s kárt sem okoztam ugyan.
Hogyha rutúl habozó nyelved nem sértene, szóval
     Sem volt szándékom sérteni másnak hirét.
Vétkeimet hát mért emlitted, nemde talán szent
     Életet élsz, s akarod, hogy követője legyek.
Mentse meg az Isten ilyen követéstöl az embert,
     Mert a jó rossznak igy követője leend.
Rút, cudar az s alacson lélek, aki mérgiből inti
     Társát, s méltatlan rontja, gyalázza nevét.
Végre csak ezt mondom, kár volt egyszerre kiadnod
     Minden erőd, eseted szánakozásra való!
Nem maradott máskorra, miként védelmezed híred
     Vagy tám majd híred védeni tudja magát.
Véled-e, hogy titkolt vétked ha reám kened, elmúl?
     Balgatag! Ellenző kímenetelre tekénts.

Pest, 1816