AZ ELHAGYOTT LEÁNY

AZ ELHAGYOTT LEÁNY – Vörösmarty Mihály

Száraz fának száraz ága,
Nincs szivemnek boldogsága:
Elment Bandi katonának,
Hadakozni a királynak.
Isten tudja, most ő hol jár,
Tán továbbment, mint a madár,
Tengeren túl, hegyeken túl,
Tán a világ végén is túl.
Mért nem lett az én katonám,
Hogy őt mindennap láthatnám,
Ölelhetném, csókolhatnám,
Haláltól is megváltanám.
De most ő is odamarad,
Hazájába el nem juthat,
S én helyette veszendőre
Búval megyek esküvőre,
Búval, búval, búbánattal,
Míg bennem a lélek kihal.

1833 eleje