ATYÁM SÍRJÁHOZ

ATYÁM SÍRJÁHOZ – Vörösmarty Mihály

Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;
     Feléd, hol elhúnyt jó atyámat
          Sír födi, és füzeid takarják.

Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek
     Csendébe visszatére, s engem
          Gyámtalanúl hagya itt epedni.

De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
     A baj lerontá napjaimnak
          Most fakadó örömét, nyugalmát.

Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
     Békén mulass, míg nem sokára
          Bús fiad is lerogyand porodhoz.

Pest, 1818