F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE

F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE – Tóth Árpád

                            I

Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

                            II

Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod,
S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.

                            III

Megrontott tested már búsan rejti a mély sír,
Ám emléked örök kincse szivünk vigasza.