ÉDES KOMÁM…

ÉDES KOMÁM… – Tóth Árpád

Édes komám, fütyül a szél, hallod-e?
Ázunk-fázunk, rongyban járunk, vallod-e?
Csizmánk sarkán farkas kullog,
Torkunk körül……….
Fütyül a szél, minden csontunk bejárja,
Mi vagyunk az Európa betyárja!
Édes komám, fütyül a szél, hallod-e?
Jobb volna egy meleg kuckó, vallod-e?
Csaplárosné meleg karja, jó bora,
Hadd pihenne a vad erdők kóbora…
Ordas már a sági erdő levele,
Kopasz ág int a kurucnak lefele,
Nyalka kuruc, még a hitet vallod-e?
Gyere inkább, kösd fel magad, hallod-e?
Hivogatnak, nyalka kuruc, gyere már…
Ordas ág közt vigyori szél fújkál,

Sopron körül plundrás német bújkál,
Késmárk felett Thököly úr vára
………… instált vacsorára,
Szőke Szamos arany vize, sajna,
Felveri a hangos………
Séjhaj, gyöngyvirág,
Mégis lesz még gyöngyvilág…
Kocints pajtás nyakunkon az este,
Aludjon a búbánat, a beste,
Lesz, ahogy lesz, majd eljön a holnap,
Most füledbe angyal-frájj dalolgat,
Holdfénytündér pödri ki a bajszom,
Aszúboros átalagon alszom!
Séjhaj, gyöngyvirág!
Lesz miránk még gyöngyvilág!
A tejúton Csaba király holdas paripája,
Kö-ze-le-dik, hallod-e hé! kupát köszönts rája!