A KERTI FÁK KÖZT…
A KERTI FÁK KÖZT… – Tóth Árpád
A kerti fák közt álmatag ődöngött
Az ősz, s szelíd és hervadt illatú
Korsójából a szőke, szomorú
Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött.
Hirdetés
S a billentfejű, nagy, komor fatönkök
Hallgatták, hogy zokog a halkszavú
Szél, mint egy arany flóta, mint a bú,
S távozó léptek messze zaja döngött.
Itt döfték le sötét, örök hatalmak
A dús nyarat, tündérét…………
S……………hangosan üvölt,
Vére szétszökken a beteg világra,
Szét a felhőkre, a hervatag fákra,
S reggelre ettől rozsdaszín a föld.
