A HANGYÁKHOZ.

A HANGYÁKHOZ. – Tompa Mihály

Jó reggelt, sürgő hangyanép!
Korán munkához láttatok…
Henyélő nincs közöttetek;
Nálunk nem így van a dolog!
Egyik, törvén kemény ugart,
Napestig izzad, dolgozik;
Másik, rugalmas pamlagán
Végig nyúlván – unatkozik.

A munka nálatok közös,
Az a jószág, a szerzemény;
Mindenki dolgozik s eszik…
Hja! nálunk ez más rendbe’ mén:
Itt a henyélő: potrohos,
Bőrébe csak szuszogva fér;
De a meghámlott marku nép,
Oh az pogányul – ösztövér!

Ti nem versenygetek; de egy
Békés család országotok,
Ott nincs enyém, nincsen tied…
Nálunk máskép van a dolog!
Egymást felfalni érdekink[17]
Csatáiban készek vagyunk,
Fordítjuk a köpenyeget,
Eladó lesz hitünk, szavunk!

Ha veszély van, tinálatok
Mindenki víni, halni kész,
Tojásit menti a szüle…
Nálunk a honfi szóvitéz!
Nem áll meg emberül helyén,[18]
De félre áll, – s uramfia!
Az asszonynak elébbvaló
Az ékszere, mint a – fia!

És jó hangyák! tirajtatok
A külső köntös fekete;
Nálunk belől hordozza ezt
Sok ember lelke, érzete;
Hanem hogy itt is annyi sok
Csúszó-mászó férget lelünk
A ronda porban: véletek
No már ebben megegyezünk!