Vissza, Gyarmatra

Vissza, Gyarmatra – Szabó Lőrinc

Vissza, Gyarmatra. „Mult, vagy még?” – „Jelen!”,
felelt száz hang, s helyemre hirtelen
egy gyermek állt. Én mutattam neki:
„A tulsó rét már Szlovákia!” – „Ni”
tapsolt ő „libák! hogy száll a pehely!”,
s futni kezdett, be a semmibe, fel:
láttam: s vele, amelyen átszaladt,
megint láttam a régi fa-hidat,
bár szétlőtték (vagy elvitte a jég?):
s kettős szemmel az Ipoly árvizét
s a vén fűzeket, a görcsösöket,
tele friss hajtásokkal… Szellemek
rajzottak elő; jött Mamika is;
s mikor végül a Templom utca 10
udvarán álltam, s a mai mögött
száz régi kert szikrázott-röpködött
egymáson át, megzendült a Mese:
„Ki vagy?” „Idők és Lelkek Többese!”