Új világ

Új világ – Szabó Lőrinc

Szívem dobbant: dicsőbb kort nyit a nap;
s melyért annyi hő kebel megszakadt,
jön a nagy perc, az íge testet ölt!
Óriás perc: föl, csillagokba tört
a káprázatom! Új jelvényeket
árultak; majd az angyali sereg
szétoszlott. Bolt nyilt. A mozik tele.
Zúgott, szürkéllt az élet üzeme,
de bennem robbant hit, szó, fény, plakát:
óriás nap ez, itt az új világ!
„Ez? Ez csak polgári forradalom!”,
hűtött le egy kolléga a köruton.
„Mi történt ma?” – ráért, hazakisért -;
„Néhány szó és állás helyet cserélt!…”
Otthon meg Graf: „Új kor? Új kor a jó
termelés, elosztás. A többi: szó…!”
Megborzadtam. Valóság, mi lehetsz?
Gyerek vagyok? Nem értek semmihez?!