Sivatagban

Sivatagban – Szabó Lőrinc

Nap szólt: „Kik vagytok, csont-bőr vándorok?”
A hideg éj: „Fogatok nem vacog?”
Száz tüske: „Nem fáj?” Vad kövek: „Hova?”
Förgeteg évek: „Megállás soha?”
S mind együtt: „Arcotok szél cserzi ki,
térdetek mint a teve térdei,
mért futtok, férges hús, ti, szomorú
lelkek, mi rém űz, milyen iszonyú?”
És mi feleltünk: „Lelkek, vándorok,
hogyne vacognánk, sebző ostorok
hogyne vernének, napfény, jégeső
hogyne cserzene, szúrna tüske, kő,
hogyne futnánk, s mint teve térdei
hogyne volnánk, vagy mint föld férgei,
hogyne futnók a Rémet, Iszonyút,
mikor láttuk meghalni Enkidut!”
„Ezért futtok?” „Előle!” „S még miért?”
„Futunk, ha van, az Örök Életért!”