Vasárnapi meghívás

Vasárnapi meghívás – Szabó Lőrinc

Sebekkel már tele voltam, de még
nem tudtam, kié fáj úgy. Voltaképp
mind jólesett: sajgatni lehetett
ezeket az édes-bús sebeket,
csodálni – mint verseken – rajtuk át,
mily izgalmas a jövő, a világ,
még akkor is, ha miként énnekem,
csak a csalódás, természetesen
csak az jut osztályrészűl: partra száll
a szív, vitorla s tündérszél megáll,
s mi lemondunk… Ekkortájt a szivem
legsűrűbben már mégis, azt hiszem,
a Dienes-lányról mondott le, a
diák-pajtásról… Ősz volt, még kora
délután, vasárnapi… S hirtelen
nyílt az ajtónk: Laci a küszöbön,
Béber. Megnézett. S: „Gyere”, szólt, „de – végy
más nyakkendőt!” „Hova?” – „Dienesék.”