A teremtett Isten

A teremtett Isten – Szabó Lőrinc

A könyvtár volt a hazám, édenem. –
Egyetlen, óriási Értelem
sugárzott benne. Amit tér s idő
ezer aggyá, millió szenvedő
ideggé, sorssá tördelt, itt megint
összeállt, és elmondta mind a kínt,
el a gyönyört, ami a nyomorúlt
egyén, az élet, a ma és a múlt
lelkén átfutott. Az emberiség
így teremti legújabb Istenét,
a méltót, a végsőt, az igazit,
mialatt magával vitatkozik,
vagy, ha van isten, rajta-kívüli,
saját magát így nyilvánítja ki,
bennünk, általunk – gondoltam – s ijedt
szívvel kerestem jövő helyemet
a szolgái közt, akik oly nagyok:
szentek, angyalok és arkangyalok.