Per az Akadémiával

Per az Akadémiával – Reményik Sándor

Hallgassátok csak, ez aztán a per,
A furcsa, furcsa per!
Egy oldalon a nagytekintetű
És nagyszakállú Akadémia,
A tiszteletreméltó testület.
A másikon csupán egy kisgyerek:

Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia.
Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per,
Még elveszti az Akadémia.

Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia
Az első latin oskolába jár.
Röpköd ajkán „Asinus”, „Bestia”.
A kishúgának mondogatja szépen,
Otthon, – nem sértő szándékkal – dehogy,
Ártatlanul, csak úgy – gyakorlatképpen.
A latinnal még nem tudjuk, mi lesz.
De egy biztos: ő már nem tévedez
Szép anyanyelvünk ős-rengetegében.
Ő szigorún veszi a magyarsággal
A dolgot – s ha kell, – érte perbeszáll
A tekintetes Akadémiával.

Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per:
Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia
Otthon egy megcímzett csomagra lel.
„Aranka ucca”. Ucca! így, két c-vel!
Ádám szemében lobban a harag,
Rázza fejét bozontos üstökével:
Ki merte írni, hogy merte két c-vel?!
Anyja a boltost menteni próbálja,
Magyarázza az új helyesírást,
Hivatkozik az Akadémiára,
(S magában büszkén mosolyog talán… )
De Ádám toporzékolva kiáltja:
„Úgy írom, ahogy az öregapám!”
Meggyőzni nem lehet. Makacs kuruc,
Kérlelhetetlen logikával kérdi:
„Akkor az utat is úgy írjam: uc?”

És áll a per, a furcsa, furcsa per:
A forradalmár Akadémia,
S Szőcs Ádám Webb, a kis konzervatív,
A Szőcs Jenő fia.
Figyeljétek csak, furcsa, furcsa per
Még elveszti az Akadémia.