ÉJFÉL

ÉJFÉL – Radnóti Miklós

      Két felleg ül az esti ég
nehéz hajában és egymásra dörmög,
      éjfél van, összebotlik ép
siralmas szerda és hitvány csütörtök.

      Fű nő, rügy izzad, hallgatag
gubók ölében készül már a lepke,
      halat pólyálgat a patak,
gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

      Gyöngy pára száll pilládra is,
a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,
      hajadban kislányos, hamis
fogócska izgató emléke hál még.

      Oly szép vagy és oly fiatal!
s én arra gondolok, amíg csodállak,
      hogy vár talán még diadal
és várnak még beszédes pálmaágak!