Frankfurt

Frankfurt – Pilinszky János

A folyóparton üres homokbánya, oda hordtuk nyáron a szemetet. Villák között és kertek közt suhantunk, egy híd, egy lejtős út következett, a lóversenytér deszkakeritése, pár zökkenő, az autó lassitott, de mielőtt még fékezhetett volna, az első éhség máris támadott! A tömött zsákok és kidöntött vödrök, a helyezkedő hátak terrora, a föltaszított ládák közt megindult az előzetes, gyilkos cenzura; osztozkodás a hulladék kövérjén, hogy alig állta saját rohamát a négykézlábra ereszkedett éhség, és föllázadt, és megadta magát. Belevesztek a porba és piszokba; az egész kocsi bőgve reszketett, a szivüket a moslék elkeverte és összemosta eszméletüket. A tele kannák mélyire kotorva, hogy szemük-szájuk elborult vele, belehaltak az eleven lucsokba, és föltámadtak fejjel lefele. És visszavették, falatról-falatra, mi velük együtt végképp elveszett, mámorosan az elgyötört mocsokból kikényszerített üdvösségüket! De gyönyörük csak el se élvezett még, hogy megfogamzott bennük a gyanú: először csak a szájuk keserűlt el, majd szívük lett iszonyú szomorú. A tolongásból hirtelen kiálltak, és úgy figyelték, szinte józanúl, a nyomorukat eláruló mámor mint járja őket keresztűl-kasúl. És eleresztve magukat egészen, csak arra vártak már, hogy szerveik beteljesítsék, elvégezve rajtuk a gyönyör végső tévedéseit. Akárhová, csak szabadulni innét! Csak menekülni, szökni mielébb! Kiüldözött, hogy még felénk se villant, hozzánk se ért az izzó csőcselék. Köröskörűl a mozdulatlan bánya. Csak haza már! Alant a folyamon egy hajó úszhatott el a közelben, hogy csupa füst lett és csupa korom a fölfutó kijárat. Át a réten! A dombokat mohón szökellve át a lángoló betonra. Majd a villák! A zölden visszaáradó világ. A lóversenytér deszkakeritése, s a deszkaközök sortüze után a kertek alól kiájuló hőség, s a hirtelenül ránkszakadt magány. A lombok színe egyszerre kiégett, és elborult a tüzük az uton. Az arcunk és a kezünk is sötét lett, és velünk együtt a paradicsom. Hátunk megett a kocogató kannák, s a szakadozó, poros fák között már fölmerült az alkonyati város:Frankfurt -1945.