SZERELMEM ZÚGÓ TENGER…
SZERELMEM ZÚGÓ TENGER… – Petőfi Sándor
Szerelmem zúgó tenger,
De most zugása nem ver
Órjási hánykódás közt földet és eget;
Elszenderűlt, miképen
A gyermek bölcsejében,
Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.
Hirdetés
A síma habtükörben
Evez föl és le lelkem
Szelíd merengésnek hintázó csónakán;
Partjáról a jövőnek
Csattog felém lágy ének…
Te énekelsz, remény, te kedves csalogány!
Pest, 1844. november
