OH MI SZÉP…
OH MI SZÉP… – Petőfi Sándor
Oh mi szép a vándorélet… oh az
Irigylendő vándormadarak!
Nem tudják ők, nem tudják: mi a tél,
Egy tavaszból másba szállanak.
Hirdetés
Vándorolni… vándorolni, mint a
Fecske, mint a gólya, szabadon:
Add e sorsot énnekem, teremtőm!
Hajdan ez volt a kivánatom.
Oh mi szép a házi élet… oh az
Irigylendő házi madarak!
Mit törődnek ők téllel, tavasszal?
Fészkeikben olyan boldogak.
Házasodni, házasodni… élni,
Halni a szerelmi láncokon:
Add e sorsot énnekem, teremtőm!
Mostan ez az én kivánatom!
Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között
