FÉLÁLOMBAN…
FÉLÁLOMBAN… – Petőfi Sándor
Szép kedvesem
Lágy kebele…
Szíved buját…
Mind érezem…
Kicsiny madár,
Dalolj nekem…
Tündéri dal,
Hű szerelem!…
Ezüst… arany…
Nem kell, nem kell,
Oly bús vagyok:
Vigyétek el!…
Mily illat ez,
Mily sok virág!
Egy végtelen
Kert a világ…
Bús, puszta lesz
Mindjárt az ég,
Hullatja le
Minden diszét.
A csillagok
Lehullanak,
Fejem körül
Koszorunak!…
Hah, lánc csörög!
Hát volna még?
Hisz ami volt,
Mind eltörék…
Csörög… de nem
A kezeken…
Földön csörög,
Leestiben.
Ott voltam én
A nagy csatán,
A zászlót én
Lobogtatám.
Hoztam haza
Vérző sebet…
Elmúlt a harc,
Beforrt a seb.
Aludj, aludj,
Szép kedvesem…
Oh szabadság!
Oh szerelem!
Pest, 1848. január