ELPUSZTULÓ KERT OTT A VÁR ALATT…
ELPUSZTULÓ KERT OTT A VÁR ALATT… – Petőfi Sándor
Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett…
Rajtok borong homályos-szomorún
Az őszi köd és az emlékezet.
Hirdetés
Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s amit szívem nyert;
Elhúnyt vitézek sírja az a vár,
S élő szerelmem bölcseje a kert.
Itt lenn ringattam én ölemben őt,
Itt lenn öleltem én galambomat,
S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok,
Ott fönn tanyáztak a Rákócziak.
Dicső vitézség! édes szerelem!
Bejárom egyszer még e helyeket,
Ma itt vagyok még s holnap távozom,
S tán vissza többé nem is jöhetek.
Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt?
Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd
Szent tisztelettel nézi tornyodat?
Erdőd, 1848. november 30.
