ELFOJTOTT KÖNNYEK

ELFOJTOTT KÖNNYEK – Petőfi Sándor

Úgy sírhatnék!… megbántott valami,
Nagyon megbántott, mondhatatlanul.
És a felhővel a lélek rokon:
Megkönnyebbűl, midőn esője hull.

De én nem sírok, nem szivelhetem,
Megfogadám, hogy többé nem sírok.
El, könnyek!… szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.

Pest, 1845. február