EGY SZÉP HÖLGY EMLÉKE
EGY SZÉP HÖLGY EMLÉKE – Petőfi Sándor
Ládámat tolvajtól nem féltem én,
Mert oly üres, mint sok tudós feje.
Szivemben hordom kincseim… szivem
Sok szép emlék kincsével van tele.
Ah, mon dieu, ha végiggondolom
Egy gőzhajói útazásomat:
Minő boldogság!… útitársamúl
Egy gyönyörűséges szép hölgy akadt.
Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok,
Előbb tehát csak némán bámulám;
Elszántam végre magamat, mivel
Oly nyájasan pillantgatott reám.
Kitudtam a beszélgetés között,
Hogy ő német szinésznő s Pestre mén…
Hohó, szinésznő, már kész a kaland!
Háborgó szívvel ezt gondoltam én.
S ebédre mentünk. Az ebédnél a
Szép hölgy bevágott vagy két itce bort.
Hanem dicséretére mondhatom:
Nem is látszott meg rajta, hogy ivott.
Pest, 1845. június 25. – július 10. között