AMBRUS GAZDA

AMBRUS GAZDA – Petőfi Sándor

              1

Merre oly nagy széllel, Ambrus gazda?
„A kocsmába, ilyen-olyan adta!
Megharagított a feleségem.
Haragom most borral szelidítem.

S azzal járt csak jól e nyelves asszony,
Hogy tovább is nem maradtam otthon;
Mert ha még soká darál előttem,
Nem hiszem, hogy nyelvét ki nem tépem.”

              *

Hah, rosz asszony roszabb szolgálója!
Ambrus gazdáról e pletykát szórja:
Otthon űlne ő, de felesége
Kivetette őt a ház elébe.

              2

Ambrus gazda hősleg iddogála,
Míg a bakter tízet nem kiálta.
Ekkor fölkelt és hazakotródott,
S tudja isten, most miként pusztít ott.
Á, de íme, újra visszatére –
Ambrus gazda, mi jutott eszébe?
„Hát lármázni kezde feleségem;
S lármázott, míg végig nem keféltem.
Ekkor hátat fordíték a háznak.
Reggelig most otthon nem is látnak.”

              *

Gaz szolgáló! csak nem nyugszik nyelve.
Másnap már meg e hírt terjesztgette:
Ambrus gazda honn volt, s visszatére,
Mert nem ereszté be felesége.

Pest, 1844. július